2010 Február hírlevél: Az imádság egy jobb módja

Az imádság egy jobb módja

 

Évtizedekkel ezelőtt részt vettem egy egész éjszakán át tartó ima összejövetelen, ahol a mennyek kapuit ostromoltuk. Emlékszem, hogy a falat vertem miközben ezt kiáltottam: “Isten, ha csak feleannyira szeretnéd a texasi Arlington lakóit, mint én, akkor ébredés lenne!” Abban a pillanatban villámgyors eszem rögtön felfogta, hogy valami igen komoly hiba van a teológiámban. Mi a csodát gondolhattam?

 

Valóban azt hittem volna, hogy én jobban szeretem ezeket az embereket, mint Isten? Nem, nem igazán. Mint sok más keresztény is, azt hittem, hogy Isten haraggal néz az emberiség állapotára, és az én feladatom, hogy elfordítsam Őt attól a szándékától, hogy kitöltse haragját és ítéletét. Közbenjártam–legalábbis ezt gondoltam én– könyörögve Istenhez másokért. Mi lehet ebben rossz? Mint később rájöttem, sokminden.

 

Azóta az Úr hozzám intézett imádsággal kapcsolatos kijelentései teljesen megváltoztatták az életemet, és most már csodálatos imameghallgatásokat látok. Ha életedben nem mutatkozik meg az, amiről tudod, hogy az Úr akarata számodra, talán itt az ideje, hogy megfontold az imádságnak egy más, jobb módját. Én nem állítom, hogy bárki, aki nem úgy imádkozik, mint én, “az ördögtől van.” Én sem “az ördög által” imádkoztam, amikor másként imádkoztam. Tiszta szívemből szerettem az Urat, és az Úr szeretett engem. De imáimnak eredményét nem láttam.

 

Először is, fel kell ismernünk, hogy Isten nem haragszik az emberiségre többé. Már nem tulajdonítja, nem tartja fenn a bűneinket ellenünk.

 

“Krisztusban Isten kibékítette Magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket; 
és ránk bízta a békítés üzenetét.” (2 Kor. 5,19) (angolból)

Jézus által MOST MÁR békében vagyunk Istennel. Ez azt jelenti, hogy harmóniában és barátságos viszonyban vagyunk Vele. Isten nem haragszik; mégcsak nincs is rossz kedvében. Az Isten és ember közötti háborúnak vége. Ezt jelentették ki az angyalok Jézus születésekor.

 

Lukács 2:14 így hangzik:

“Dicsőség Istennek a magasságban, és békesség, jóakarat az embereknek a földön.” 
(angolból)

 

Ezek az angyalok nem azt mondták, hogy békesség fog uralkodni a földön és az emberek közötti háborúk megszűnnek.

 

Nyilvánvaló, hogy nem ez történt. Az angyalok az Isten és ember közötti háborúnak végét hirdették. Jézus olyan árat fizetett, amelynek végtelenül nagyobb az értéke, mint amennyit az egész emberiség összes bűne követelt.

 

Isten haragja és igazsága kielégíttetett. Jézus mindent megváltoztatott. Isten nem haragszik. Kiterjesztette irgalmát minden emberre.  Szereti a világot–nem csak a hívőket–hanem az egész világot. Minden bűnért megfizetett.

 

A Szentírás így szól 1János 2:2-ben:

“És ő az engesztelés a bűneinkért: és nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért.”(angolból)

 

Az Ó-Szövetségben Isten kitöltötte ítéletét egyénekre és nemzetekre is.  Az Új-Szövetségben Isten ítélete Jézusra töltetett ki. Ez az Evangélium ‘majdnem-túl-jó-ahhoz-hogy-igaz-legyen’ híre.  Többé nem azt kapjuk, amit megérdemlünk; azt kapjuk, amiért Jézus megfizette az árat, ha csupán elhisszük.

 

Mielőtt ezt megértettem, ilyeneket mondtam, “Ha Isten nem ítéli el Amerikát, Szodomától és Gomorától kell majd elnézést kérnie.” Most már viszont azt mondom, “Ha Isten elítéli Amerikát, Jézustól kell majd elnézést kérnie.”  Ha megértjük, amit Jézus tett, teljesen megváltozik a nézőpontunk.

 

Másodszor, most már Jézus a közbenjáró.  A békéltető az a valaki, aki megbékélést keres, vagy békét tesz két, egymással ellentétben álló fél között. Az Ó-Szövetségben az ember még nem békéltetett meg Istennel Jézus által. Közvetítőre volt szükségük, aki közbenjárt Istennél az érdekükben. Itt találunk embereket, mint Ábrahámot és Mózest is Istennél közbenjárni.

 

1Mózes 18:23-25-ben Ábrahám közbenjárt Istennél Szodomáért és Gomoráért:

“Ábrahám közelebb jött, és azt mondta: ‘Elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Talán van ötven igaz a városban: elpusztítod és nem kegyelmezel a helynek az ötven igaz miatt, akik ott vannak? Távol legyen tőled, hogy így cselekedjél, hogy elpusztítsd az igazat a gonosszal: és az igaz úgyanúgy végezze, mint a gonosz, távol legyen tőled:  Az egész föld Bírájának nem igazságosan kell-e cselekednie?’” (angolból)

 

Tulajdonképpen Ábrahám addig egyezkedett Istennel, amíg Isten beleegyezett, hogy nem pusztítja el Szodomát és Gomorát, ha talál ott tíz igaz embert.  De nem volt tíz igaz ember sem az egész városban, és csak Lót családjának egy része menekült meg. Hasonló esetről számolnak be a 2.Móz. 32:9-12 és 14. versei. Itt Isten hallatlan haragra gerjedt népe ellen, és Mózes közbenjárt értük:

“Az Úr azt mondta Mózesnek: ‘Láttam ezt a népet, és bizony kemény nyakú nép. Azért most hagyj engem, hagy gerjedjen fel haragom ellenük, hogy megemésszem őket; és téged nagy néppé teszlek.’ Mózes könyörgött az Úrhoz az ő Istenéhez, és azt mondta: ‘Uram, miért izzik haragod forrón néped ellen, akiket kihoztál Egyiptom földjéről nagy erővel, és hatalmas kézzel? Miért mondanák az egyiptomiak, hogy rossz tréfából hozta ki őket, azért, hogy elveszítse őket a hegyek között, és elpusztítsa őket a föld színéről?
Fordulj el heves haragodtól, és térj meg ebből a gonoszságból néped ellen…’És az Úr megbánta a gonoszt, amit népe ellen készült tenni.” (angolból)

 

Mózes ténylegesen azt mondta Istennek: “Térj meg!” Micsoda arcátlanság! És ami még megdöbbentőbb, hogy Isten megtért. Ezekből, és más Ó-Szövestségi történetekből a modern idők “közbenjárói” azt hiszik, hogy nekünk is be kell állnunk a résbe, vagyis közben kell járnunk Isten és ember között. Épp ahogy én tettem évtizedekkel ezelőtt, ők is azt hiszik, hogy esedezniük kell Istennél, hogy az elveszetteket megmentse, hogy visszafogja haragját azoktól, akiket kész megítélni, és hogy irgalmas legyen azokhoz, akik szükségét nem akarja betölteni, mert nem méltók rá.

 

Ez nem lehetne  távolabb az igazságtól, mégis sok gyülekezetben ezt tanítják. Figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy Jézus most már az Atya jobbján ül (Zsid. 10:12), mindenkor közbenjárva értünk (Zsid. 7:25). Ha Mózes, vagy Ábrahám meg tudta Istent győzni, nem gondolod, hogy legalább ennyit Jézus is meg tud tenni?

 

1Timótheusz 2:5-ben ezt olvassuk:

“Mert egy Isten van, és egy közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.” (angolból)

 

Az Új-Szövetségben Jézus az EGYETLEN közbenjáró, aki szükséges, hogy az Atya és az emberiség között álljon.  A bűn már nem probléma Isten szemében; az engesztelés megtörtént, és mi most már Isten igazsága vagyunk Krisztus Jézusban. Így lát minket Isten. Ha ezt megértjük, imádságaink megváltoznak.

 

Ábrahámnak és Mózesnek helyes volt úgy imádkozniuk, ahogyan tették, mert akkor Jézus még nem elégítette ki Isten haragját. Ma, az Új-Szövetség alatt, ha emberek ilyen módon próbálnak közbenjárni, valójában antikrisztusiak, vagyis Krisztus ellenesek. Azt fejezik ki, hogy Jézus nem volt elég, és nem értékelik valójában, amit tett. Mikor Jézus Közbenjárónkká lett, minden más közbenjárónak csődjét okozta–örökre. Tudom, hogy ezek erős szavak, de ez az igazság.

 

Az imádságról való helytelen tanítás nagy része mögött a Sátán áll. Figyeld meg, milyen ravasz a terve, és a gyümölcs, amit terem. Meggyőzött sok hívőt, hogy maradjanak belső szobáikban, és vegyék át Jézusnak, mint közbenjárónak helyét. Órákat töltenek azzal, hogy Istenhez könyörögnek azért, hogy fordítsa el a haragját, árassza ki Szellemét, és elégítse ki az emberek szükségeit.

 

Közben családok, munkatársak, és szomszédok mennek a kárhozat felé, és betegségekben haldokolnak. A Biblia nem azt mondja, hogy az üdvösség közbenjárás által van, hanem az Igehirdetés bolondsága által (1Kor. 1:21). És nem azt az utasítást kaptuk, hogy imádkozzunk a betegekért, hanem, hogy gyógyítsuk a betegeket (Máté 10:8) azzal, hogy gyógyulást parancsolunk megtört testeikbe.

 

Félre vagyunk vezetve, ha azt hisszük, hogy az imádság abban áll, hogy rávegyük Istent, hogy árassza ki erejét.  Hisszük, hogy üdvözíthet, meggyógyíthat, és megszabadíthat, de arra vár, hogy szedjük össze magunkat, és nyerjük el ezeket. Az igazság az, hogy nem érdemeljük meg Isten áldását, és sosem leszünk méltók rá. De Jézus miatt minden, ami Istené, a miénk. Ez jó hír. Nem kell már könyörögni, koldulni; hanem gyakorolnunk kell a hatalmat, amit nekünk adott, és el kell fogadnunk áldásait.

 

Tényleg van jobb módja az imádságnak. Nem mondom, hogy ez az egyetlen mód, de nekem bevált. Ebben a levélben csak nagyvonalakban érintettem ezt a témát, ezért ajánlom figyelmedbe könyvemet, “ Az imádság egy jobb módja” címmel. (2010-ben magyarul is megjenik! –szerk.)

 

Ez az üzenet CD vagy DVD formátumban is kapható. A könyvben és az albumokban beszélek az imádság fő céljáról, valamint annak fontosságáról, hogy a hegynek szólj Istenről, nem Istennek a hegyről, továbbá az ima folyamatáról, és felfedek sok félreértést az imádsággal kapcsolatban.

 

Ezek az igazságok azt eredményezték, hogy másképpen imádkozom, mint azelőtt, és látom imádságaim gyümölcsét. Ami még fontosabb: hiszem, hogy ezek az igazságok forradalmasíthatják Krisztus testét. Kérem Istent, hogy vedd te is hasznukat, és segíts, hogy másokkal is megoszthassam.  Megrendelhető internetes oldalunkon a www.awme.net címen, telefonon a +36-96-604-112-es számon.

Szeretünk téged!

Andrew és Jamie

 

U.I.Jövő hónapi levelemnek “A szolgálat helyzete 2010-ben” lesz a címe. Azt hiszem meglepődsz majd, ha megtudod, mennyi életet befolyásolsz világszerte hűséges segítséged miatt. Emberek Angliától Dél-Afrikáig, Oroszországtól Indiáig, és Kínától Thaiföldig válnak az Örömhír tanítványaivá. Hiszem, hogy a beszámoló áldásos lesz számodra.

Vélemény, hozzászólás?