Miért, mikor és hová adakozzunk?

2011. május

Kedves Barátom!

Isten Igéjének több mondanivalója van az anyagiakról, mint a mennyről és a pokolról. Jézus szerint hitünk legcsekélyebb jele, hogy a pénzünket Rábízzuk. (Lk. 16:9-11) Ha a legkevesebbet nem tudjuk megtenni, a nagyobb dolgokat sem. Ez nagyon fontos.

Mielőtt elkezdeném ezt az anyagiakról szóló tanítást, szeretném megjegyezni, hogy egy keresztény televízió hálózat gyűjtési programját láttam a héten, amin teljesen elborzadtam. Olyan manipulálás folyt, hogy a szélhámos bűnözők elbújhattak volna mellette. Mindezt az Úr nevében tették, könnyekkel és nagy felhajtással. Nagyon elszomorított, biztos te is így lettél volna.

De tudod, mi háborított fel a legjobban? Nem a lelkész, aki hamisan képviselte az Urat. Ilyen mindig volt, és lesz is. Mi köze a pelyvának a búzához (Jer. 23:28)? Szemünket Jézuson tartjuk (Zsid. 12:1-2). Ami igazán felháborított, hogy ezek a taktikák eredménnyel járnak. Krisztus teste nagy pénzekkel válaszol az ilyesfajta kérelmekre, ez az oka, hogy a lelkészek művelik ezt – mivel eredményes. Sok szervezet dollármilliókat kasszíroz évente propagandafogások, hazugságok, és manipuláció segítségével.

Ez mindennél többet mond Krisztus testének fejletlenségéről.

Amint ezzel kapcsolatban imádkoztam, úgy éreztem az Úr azt mondja: “Hogyan is válhatna népem éretté ezen a területen tanítás nélkül? Mert a hit hallásból van, és a hallás Isten Igéje által. (Róm. 10:17) Ha fejlődést akarsz látni a testben ezzel kapcsolatban, tanítsd.” Ezt teszem most.

Amint a bevezetésben is mondtam, rengeteg információ van erről a Bibliában. Ebben a témában a “Sáfárság” című hat CD-ből álló tanítássorozatom, amit a televízióban április végén kezdtem el tanítani, nagyon hasznos lehet. Weboldalunkon CD, DVD formátumban megrendelhető (angol nyelven). Ez jó alapul szolgál az Isten Igéje szerint való bővölködésnek.

Ebben a levélben különösen a Bibliának arra a tanítására szeretnék összpontosítani, hogy miért, mikor és hová adakozzunk. A Biblikus perspektíva ezen a három területen megálljt parancsolna ennek a butaságnak.

Mindenekelőtt az ajándékod mögötti motiváció fontosabb, mint maga az ajándék. Ezt hangsúlyozza az 1Kor. 13:3:

“Noha minden javamat a szegényekre ruházom, és ha testemet máglyára adom, de szeretetem nincs, semmi hasznom abból.”

Az adakozásod oka sokkal fontosabb, mint az, hogy mit és mennyit adsz.

Bármi, ami arra utal, hogy Isten áldását, vagy szeretteid üdvösségét megveheted, vagy hogy valamilyen más pozitív kimenetelt eredményez anyagi ajándékod, rossz motivációt használ arra, hogy rávegyen adakozásra. Igaz, az özvegy mindenét odaadta Illésnek, aminek eredményeképpen szükségei természetfeletti módon be lettek töltve a következő három évben. Azonban az 1Királyok 17:9 azt mondja: “Megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tartson életben.” Az Úr parancsolta meg az asszonynak, hogy tartsa életben Illést. Nem arról volt szó, hogy a szükségeit betöltse, habár az is megtörtént, de az asszony azért adott, hogy Isten emberét segítse.

Szintén igaz, hogy Kornéliusz ajándéka felszállt Isten elé, mint emlékeztető (Ap.Csel. 10:4), de a hite volt az, ami Istennek tetszett (Zsid. 11:6). Az Úrba vetett hite és bizalma nyilvánult meg adakozásában. Isten áldását nem lehet megvásárolni (Ap. Csel. 8:18-20).

Igaz, hogy mikor adunk, az Úr százszor annyit ad vissza nekünk ebben az életben (Márk 10:30), de ha csak azért adunk, hogy kapjunk, ez helytelen motiváció. Isten bővölködővé tesz minket, hogy megalapozhassuk az Ő országát (5Móz. 8:18), adhassunk a szűkölködőknek (Ef. 4:28), és bőségben legyünk minden jótettre (2Kor. 9:8). Kell, hogy adakozásunkkor várjuk, hogy visszakapunk, de főleg azért, hogy újra feltöltessünk, hogy még többet adhassunk. A hangsúlynak azonban az adáson kell lenni, nem a “kapáson”. Jobb adni, mint kapni (Ap.Csel. 20:35). Azért éljünk, hogy adjunk, és ne azért adjunk, hogy éljünk.

Másodszor, nagyon sok félreértés kering adakozásunk idejével kapcsolatban. Sok keresztény csak saját szükségletei betöltése után ad. Az Írás azonban azt tanítja, hogy ajándékainknak első gyümölcsnek kell lenniük (Péld. 3:9). Ezt azt jelenti, hogy miután pénzt kapunk, elsőként az Urat tiszteljük azzal, hogy az Ő munkájára adunk. Bármi, ami ennél kevesebb, nem tiszteli az Urat.

Azután némelyikünket úgy tanították, hogy csak az Úr külön parancsára adjunk. Tudjuk, hogy Isten Igéje az Ő utasítása és nem kell füllel hallható hangon további utasításokat kapnunk. Van, amikor az Úr speciálisan vezet adakozásunkban, de nem mindig.

Az Ige így szól:

“Amint elhatározta a szívében, úgy adjon; nem kelletlenül, vagy kényszerből, mert Isten a vidám adakozót szereti.” (2Kor. 9:7)

Mi lenne, ha a gyermekeink csak akkor mondanák, hogy szeretnek minket, ha felszólítjuk őket erre? Igaz, hogy tanítani kell a gyermekeinket, hogy mondják ‘köszönöm’ és ‘szeretlek’. Rávezetjük őket ezekre a  dolgokra, ahogy az Úr is vezet minket néha az adakozásban. De minden szülő várva-várja azt a napot, amikor  gyermekei szívéből önkéntesen jönnek ezek a reakciók. Ugyanígy az Úr azt akarja, hogy a saját szívünkből adjunk, nem pedig utasításra.

Mikor kárhoztatással vesznek rá az adakozásra, vagy bűntudatot keltenek bennünk, ha nem adunk: ezek rossz alkalmak az adakozásra. Egyik barátom egyszer ezer dollárt adott egy lelkésznek, csak hogy elmehessenek már az alkalomról. A lelkész kijelentette, hogy nem enged el senkit addig, amíg meg nem less az az összeg, amit ő célnak kitűzött. Három kör adakozás után még mindig hiányzott ezer dollár, és a barátom odaadta az ezrest, hogy kijuthassanak onnan.

Én soha nem adnék ilyen helyzetben. Ezzel megjutalmazzuk a rossz magatartást. Mintha szavaznánk rá: “Tetszik. Csak így tovább.” Minden alkalommal, mikor egy manipuláló lelkésznek adunk, az egy-egy szavazat az ilyen módszerre. Nincs jogunk panaszkodni, ha szavaztunk arra a dologra, ami miatt fel vagyunk háborodva.

Harmadszor, a legkönnyebb kérdés, hogy hová adjunk. Pál azt mondta 1Kor. 9:7-11-ben, Gal. 6:6-ban, 1Tim. 5:17-18-ban, és sok más helyen, hogy oda adj, ahol enni kapsz. Nem ehetsz a McDonaldsban, ha a Burger Kingben fizetsz. Ott kell fizetned, ahol eszel. Ugyanígy oda adj, ahol enni kapsz.

A Malakiás 3:10-ben ezt olvassuk:

“Hozzátok be a tizedet a tárházamba, hogy legyen ennivaló a házamban, és próbáljatok meg engem ezzel, mondja a Seregek Ura, ha ki nem nyitom nektek a menny ablakait és ki nem árasztok rátok áldást, hogy nem lesz hely befogadni.”

Sok lelkészt hallottam ezt a verset arra használni, hogy a tizednek a helyi gyülekezetben a helye, és az azonfelüli felajánlások más szolgálatok és jótékonysági munkák számára vannak. Ezzel egyetértek akkor, ha a helyi gyülekezeted valóban tárház. A tárház az a hely, ahol ételedet tárolod, vagy ahová ételért mész.

A helyi gyülekezet a gerince Isten földi munkájának. Sok oly módon táplálhat, ahogy semmi más szolgálat nem képes. Engem nem hívhatsz fel éjfélkor, vagy nem kérhetsz fel, hogy eskessem meg a gyermekeidet, vagy hogy adjak nekik tanácsot. Szükséged van a más hívőkkel való közösségre. Ezt én nem tudom biztosítani neked, de a helyi gyülekezet igen.

De vajon hányan ismerik fel közülünk, hogy a világ, amelyben élünk, nem az a tökéletes világ ahol minden gyülekezet betölti minden résztvevője szükségét? Vannak, akik hétről-hétre gyülekezetbe járnak, és sosem kapnak enni. Sokan mondják nekem, hogy éheznek, vagy mérgezett az étel a helyi gyülekezetükben, ezért az én tanításaimon élnek.

Nem helyes, hogy egyik helyen kapjon valaki enni, a tizedet és adományait viszont máshová adja. Ha a helyi gyülekezetedben nem kapsz táplálékot, menj el egy másikba, ahol kapsz. Aztán add a tizeded annak a gyülekezetnek, és adományaidat más szolgálatoknak. De ha nem tudsz jó gyülekezetet találni, vagy valamilyen más okból halott gyülekezetbe jársz, ne add oda a pénzed. Ezzel támogatod őket.

Azok, akik ravasz trükkökkel és kárhoztatással manipulálnak, nem igazán táplálják Isten népét. A fő vallások nem táplálják az embereket. Ha Krisztus teste tényleg megtisztítaná motivációit az adakozással kapcsolatban, ha csak akkor adnának, mikor boldogan tudnak adni, nem bűntudatból, és oda, ahol valóban enni kapnak, akkor azoknak akik Isten nyáját nem etetik vagy meg kellene térniük, vagy teljesen fel kellene mondaniuk a szolgálatot. Ugyanakkor az igaz lelkészeknek, gyülekezeteknek, akik valóban táplálják Krisztus testét, bőven lenne pénzük a munkájuk végzésére.

Például az “Evangéliumi Igazságok” televíziós programunk potenciálisan három milliárd emberhez jut el a világon. Ha csak egy százalékuk nézi valóban a programot, az harminc millió ember lenne. Ha csak 10 százalékuk kap is belőle áldást, az naponta három millió ember. Ezektől az emberektől egyenként egy-egy Fontos  ajándék (kb. 300 Ft) havonta megduplázná bevételünket. Ilyen egyszerű.

Minden szolgálat, amely valóban eléri az embereket, hasonló eredménnyel bírna. Csak a misszionáriusok és azok a szolgálatok képeznének kivételt, akik szegényeknek szolgálnak, olyanoknak, akik nem képesek adni. Ezeket én jótékonysági szolgálatoknak hívom, nekik szükségük van adományokra azoktól, akik nem közvetlenül tőlük táplálkoznak.

Ezen a héten a Charis Bibliaiskolába ezt tanítottam. A tanulók áldására volt. Úgy gondolom, ez a tanítás neked is áldásodra lenne, és segítene ezen a téren jó ítélőképesség kifejlesztésében. Biztos ismersz olyanokat, akik hozzáállása felettébb negatív az adakozással kapcsolatban az említett visszaélések miatt. Ez a tanítás nagy segítségükre lehetne az effajta fájdalmak feldolgozásában, és abban, hogy el tudják fogadni a legjobbat, amit Isten nekik az anyagiak terén szánt.

Tehát a “Sáfárság” album már megrendelhető (angol nyelven). Ez az adakozás témáját a kegyelem perspektívájából közelíti meg, amit ritkaságszámba megy, ha pénzről van szó. A tanítás hat CD-s vagy DVD-s formátumban áll rendelkezésre. A sorozat megrendelése esetén a “Miért, mikor és hová adjunk” című CD-met ajándékba adom. Megrendelhető internetes oldalunkon: www.awme.net vagy telefonon: +44(0)1922 473 300. Hiszem, hogy ezek a tanítások gazdag áldásban részesítenek majd.

Jamie és én köszönjük, hogy társunk vagy ebben a szolgálatban. Nekünk is szükségünk van pénzre, mint minden más szolgálatnak, de én nem fogok manipulálni, vagy kárhoztatni, vagy trükköket használni ahhoz, hogy hozzájussak. Az Úrral való kapcsolatom, a becsületem fontosabb, mint bármi más, amit ilyen taktikákkal szerezhetnék. Igazán köszönjük mindnyájatoknak, akik válaszoltatok az Úr indítására, hogy segítségünkre legyetek, mert ti is áldást kaptatok. Együtt óriási hatást gyakorolhatunk a világra.

Jézusban (vagyunk és nem is jövünk ki Belőle)

Jamie és Andrew