Bemerítő János és Te

János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: “Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Máté 3:14)

Bemerítő János elképedt azon, hogy Jézus őt kérte meg, hogy bemerítse. János már méltatlannak ítélte magát arra, hogy megoldja Jézus szandáljának szíjait, most pedig a Felkent arra kéri őt, hogy végezze el a bemerítését. (Lukács 3:16.)

Hasonló módon, mi is gyakran elképedünk azon az ötleten, hogy az Úr bennünket is használni akar. Ki vagyok én, hogy Krisztus kikutathatatlan gazdagságát hirdessem? Nagyon könnyen alkalmatlannak nyilvánítjuk magunkat és nem töltjük be Isten vezetését. Azonban Jézus azt mondta Jánosnak, hogy minden igazságot (megigazultságot) be kellett töltenie.

Pontosan olyan gyönyörű, mint amilyennek látszik, hogy az Úr kiválasztott bennünket arra, hogy használjon. Isten Szava nem teljesedett volna be János együttműködése nélkül. Az Úr embereken keresztül munkálkodik.

Igaz, hogy semmit sem tehetünk önmagunkban, de az Úr pedig semmit sem fog tenni Önmagában. (János 15:5; Efézus 3:20.) Sokan nem értették meg ezt, így elmulasztották Isten sokféle áldását. Imádkoznak és kívánják Isten legjobbját, de arra várnak, hogy Isten tőlük függetlenül cselekedjen. Vannak dolgok, melyeket nekünk magunknak kell megtennünk, hogy betöltsük Isten igazságát az életünkben.

János nem akarta felemelni magát, de az a szándéka, hogy ő nem meríti be Jézust nem az alázat cselekedete lett volna. Butaság lett volna. Nagy alázatot igényel felismerni Isten elhívását az életedben, és engedni Őt, hogy használjon téged.