Szolgáló hatalom

Szolgáló hatalom                         Április 18. 

Márk 4,41: „Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (RÚF) 

MÁRK 4,35-41 

 Amikor Isten megteremtette ezt a fizikai világot és annak minden lakóját, felhatalmazást adott az emberiségnek, hogy uralja és a hatalma alá hajtsa a teremtést. Noha még mindig Isten tulajdonában volt a világegyetem és benne minden, az emberre ruházta a Föld feletti uralmat. 

Amikor az ember vétkezett, ezt a hatalmat Isten akaratával ellentétesen kezdte használni. Nem Isten rendelte el mindazt a szörnyűséget, ami bekövetkezett a történelem során, mégsem vonta vissza az embernek azt a jogát, hogy uralmat gyakoroljon a Föld felett. Ehelyett emberré vált, és győzelemmel vette vissza Magának a hatalmat. Jézus a feltámadása után azt mondta a Máté 28,18-ban: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (RÚF), majd a nagy megbízatást adta tanítványainak, rájuk ruházva ezt a hatalmat is. Jézus testté válása teljes mértékben szükséges volt ahhoz, hogy elnyerjen minden hatalmat (vagyis tekintélyt) a mennyben és a Földön. Jézus „Isten-ember” volt. Ahogy az 1Timótheus 3,16-ban szerepel, Ő a testben megjelent Isten, ami nagy titok. 

Jézus az Atyja hatalmával és tekintélyével jött, hogy az embereket az Atya Istenhez vezesse. A Földre jövetele előtt Isten formájában volt és egyenlő volt Istennel. Mégis megalázta magát, és szolgává lett itt a Földön. Nem azért jött, hogy Önmagát népszerűsítse, hanem azért, hogy odaadja magát és Ő legyen az út az Atyához. 

Ez gyökeresen különbözik attól, ahogy az úgynevezett nagy emberek bemutatják magukat. Jézus korában a római császár kijelentette, hogy ő Isten, és imádatot követelt. Az alacsonyabb rangú vezetők úgy uralkodtak, hogy felmagasztalták magukat az általuk kormányzott emberek fölé. Jézus azonban mást mutatott nekünk: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,26-28; RÚF)