2018. februári hírlevél – Kegyelem, az evangélium ereje

Világszerte számos ember, aki elfogadja a kereszténységet, sosem hallotta az igazi evangéliumot. Úgy gondolják, hogy a kereszténység nem egyéb, mint egy újabb szabályrendszer: a többi vallás szabályait helyettesítő keresztény kötelezettségek és tilalmak sora. Azt hiszik, hogy ki kell érdemelniük az Istennel való kapcsolatot, és meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy méltóvá váljanak az üdvösség áldásaira. Ez azonban nem az igazi evangélium.

Ha valaki azzal az elképzeléssel fogadja el Jézust Megváltójának, hogy most már egy bizonyos szabályrendszer alapján kell élnie, az nem az Örömhír. Miért? Azért, mert akkor az üdvösség a cselekedeteitől függ. Garantálom, hogy az ördög gondoskodni fog róla, hogy a teljesítménye soha ne legyen elég jó. Ő a testvérek vádolója (Jelenések 12,10).

Az evangélium azért szinte túl jó hír ahhoz, hogy igaz legyen, mert Isten az alapján fogad el bennünket, amit Jézus tett értünk. Az Isten kegyelméről szóló kijelentés felszabadít a cselekedet-központú gondolkodás alól, és eljuttat oda, hogy teljesen az Úrban bízzunk és rá támaszkodjunk. Az üdvösség Isten hűségéről szól, nem a miénkről!

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére” – olvashatjuk a Róma 1,16-ban.

A Róma levélből megtudhatjuk, hogy az evangélium Isten ereje. Ez az, ami Isten életét eredményezi az emberekben. Az evangélium szó azonban egy vallásos kifejezéssé vált, mely napjainkban sokat vesztett a jelentéséből. Sokan bármihez odakapcsolják, aminek a valláshoz, elsősorban a kereszténységhez van köze. Az evangélium azonban szó szerint azt jelenti: örömhír, jó hír (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words).

A görög euaggelion szó, melynek fordítása 74 újszövetségi igében szerepel, olyan ritka volt a Biblián kívül más írásokban, hogy mindössze kétszer fordul elő egyéb kéziratokban. Ennek az volt az oka, hogy ez a szó nemcsak azt jelentette: jó hír, hanem valójában egy olyan hírre utalt, amely szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.

A mai keresztény társadalom zöme az evangéliumot ahhoz kapcsolja, hogy „bűnös vagy, és ha nem térsz meg, pokolra kerülsz.” Ezek a megállapítások igazak. Van menny és pokol, Isten és ördög; és pokolra jutsz, ha nem térsz meg és nem fogadod el az üdvösséget. Noha mindez igaz, nem ez a jó hír. Nem ez az evangélium.

Valójában ez teljesen az ellentéte annak, amit Pál tanított. A Róma 2,4-ben az áll, hogy Isten jósága vezet minket megtérésre, nem pedig az ítélet és a kárhoztatás. Az nem a jó hír.

Az evangélium közvetlenül Isten kegyelmével függ össze. Egyedül így nyerhetünk bűnbocsánatot, nem a szentségünk vagy a jó cselekedeteink által. Isten nem a jó embereket veszi és menti meg; hanem megigazítja az istenteleneket, azaz kiterjeszti rájuk az üdvösséget (Róma 4,5).

Ez sok problémát okoz a vallásos embereknek. A vallás ugyanis azt tanítja, hogy az Isten előtti igazságunk a saját jóságunkból és tetteinkből fakad. „A mi gyülekezetünkbe kell járnod – mondják a vallásos tanítók. – Fizetned kell a tizedet, olvasnod kell a Bibliát és többet kell imádkoznod. Ha mindezt megteszed, Isten majd elfogad.” Ez evangéliumellenes! Ellentétes Isten kegyelmének jó hírével, mert az üdvösség terhét a mi vállunkra helyezi. Mi pedig nem bírjuk el. Senki sem tudja magát megmenteni. 

Az evangélium megértése nem csupán hit az üdvösségben, hanem annak felismerése, hogy mi által nyerjük el ezt az üdvösséget. „Ha jól viselkedsz és jót cselekszel, akkor rendben leszel”: ez nem az igazi evangélium. Figyeld meg, mit mondott Pál az efézusiakhoz szólva a legelső szolgálói konferencián:

„De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”
Apostolok Cselekedetei 20,24

Pál így is mondhatta volna: „Bizonyságot teszek az evangéliumról, mely Isten kegyelmének jó híre.”  Az evangélium és a kegyelem olyan kifejezések, melyek egymással felcserélhetően használhatók. A jó hír, vagyis az evangélium Isten kegyelme.

Még az üdvösség szót is félreértelmezik. Az evangéliumi kereszténység azt mondja, hogy az üdvösség egy egyszeri esemény, egy átélés, amikor a bűneink megbocsátást nyernek. Ez igaz, van egy pillanat, amikor az ember átmegy a halálból az életbe. De nem csak ennyi történik. Ez egy hiányos meghatározás. Az üdvösség nem korlátozódik a kezdeti újjászületési élményre. 

Az üdvösség mindaz, amit Jézus megvásárolt a számunkra az engesztelő áldozatával. A szódzó görög szó, melyet az Újszövetségben úgy fordítottak: megváltott. Ez többet jelent, mint a bűnök bocsánatát; gyógyulást, szabadulást, bővölködést is jelent. Ez egy olyan szó, mely összefoglal mindent, amit Jézus a halála, az eltemetése és a feltámadása által biztosított a számunkra.

A Jakab 5,14-15 élénken ábrázolja, hogyan foglalja magában az üdvösség mind a gyógyulást, mind a bűnbocsánatot:

„Beteg valaki közöttetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnöket követett is el, bocsánatot nyer.”

Az üdvösség egy csomag, és teljes egészében Isten kegyelme végezte el, nem a mi cselekedeteink. A sátán azonban megpróbál megtéveszteni bennünket. Ő azt szeretné, ha elhinnénk, hogy ki kell érdemelnünk dolgokat Istentől. Ő kelt bennünk kétséget afelől, hogy az Úr hajlandó-e használni a képességét az érdekünkben, és sajnos az Egyház gyakran meg is erősíti ezt a tévhitet.

Sok hívő jön oda hozzám, aki imára várva megkérdezi: „Miért nem gyógyultam meg? Böjtöltem, imádkoztam, tanulmányoztam az Igét. Fizetem a tizedet és gyülekezetbe járok. Minden tőlem telhetőt megteszek. Mit kér tőlem Isten?” Amikor ezt hallom, ők maguk adnak választ a kérdésükre. Nem arra mutatnak rá, amit Jézus tett, hanem arra, amit ők tesznek, és ez mindig kudarchoz vezet. Sajnos sokan azt hiszik, hogy Isten a teljesítményükkel arányosan cselekszik az életükben.

Pál a Róma levélben foglalkozott ezzel a tévedéssel. Amikor kijelentette, hogy nem szégyelli az evangéliumot (Róma 1,16), azzal tulajdonképp azt mondta, hogy „nem szégyellek beszélni másoknak Isten jóságáról, kegyelméről és irgalmáról”. Korának vallásos emberei azonban azt hitték, hogy Pál eretnekséget tanít. Úgy gondolták, hogy az embereknek az alapján kell Istenhez kapcsolódniuk, hogy mennyire bűnbánóak. Isten nem örül nekik és annak, ahogy viselkednek. Ők csak férgek Isten szemében. Ismerősen hangzik?

A felszínen alázatos hozzáállásnak tűnik. Valójában azonban az ember Istennel való kapcsolatát az egóra építi. „Nézd, mit tettem az Úrért, milyen szent vagyok, és mennyire megtagadtam magam.”  Ez egy nagyon önközpontú, önmagában bízó viszonyulás Istenhez, és sohasem terem gyümölcsöt az életünkben.

A vallás gondoskodni akar arról, hogy az emberek tudják, miszerint bűnösök és a pokol felé tartanak. Az igazság azonban az, hogy ezt már tudják.

A Róma 1,18-19-ben ezt olvashatjuk:

„Mert Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják, hiszen ami Istenből megismerhető, nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette [múlt időben] számukra.”

Isten haragja már ösztönösen nyilvánvalóvá vált minden ember előtt. Amikor tehát valaki azon tűnődik, hogy „ha Isten jóságáról beszélek másoknak, akkor miből fogják megérteni, hogy bűnösök, és szükségük van az üdvösségre?”, arra Pál azt válaszolja, hogy már tudják. A lényeg az, hogy nem kell azzal bombáznunk az embereket, hogy bűnösök; a szívük mélyén ugyanis már tudják. Lehet, hogy kell egy kis időt töltenünk ezzel a témával, hogy kifejtsük, és megpendítsük ezt a húrt a szívükben. De kárhoztatni őket, illetve vallásos kötelezettségekhez és tilalmakhoz kötni őket nem a legjobb megközelítés.

Az evangélium – a szinte túl hír jó ahhoz, hogy igaz legyen – az, amit Isten adott. A kegyelemből való üdvösség teszi lehetővé, hogy az emberek elfogadják a bűneik bocsánatát, a testük gyógyulását, a szabadulást a sátán elnyomásából, és a többit. Nem kell meggyőznünk őket arról, hogy bűnösök; a kiutat kell megmutatnunk nekik. Az pedig az evangélium!

Gyógyulásra van szükséged? A gyógyító erő az evangéliumban rejlik. Anyagi bőségre van szükséged? Az anyagi bővölködéshez szükséges erő az evangéliumban van. Szabadulásra van szükséged a démoni befolyástól, a depressziótól, önmagadtól vagy valami mástól? A szabadító erő az evangéliumban található! Az evangélium Isten ereje. Szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.

A Kegyelem – az evangélium ereje című könyv és DVD magyar nyelven megrendelhető webáruházunkban.

Jamie és én köszönjük, hogy a partnerünk vagy az igazi evangéliumban. Nagy részed van abban, hogy az evangélium Isten erejével tölti be a szíveket világszerte.

Szeretettel
Andrew és Jamie

Vélemény, hozzászólás?