A sorozat utolsó részében folytatjuk a Róma 10. részét. A Törvény célja és vége Krisztus, minden hívő megigazulására. A saját jóságunk alapján kellene felmennünk a mennybe, illetve csúsznunk kellene a porban, hogy Krisztusnak tetsző életet éljünk? Ezzel valójában felhozzuk Jézust a sírjából! Mózes prófétált egy következő nagy prófétáról, akit hallgatni kell. Ő Jézus.

Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (János 6:34)

Valószínűleg ezek a zsidók azt várták, hogy Jézus manna esőt hullat rájuk, mint egykor őseik idejében a pusztai vándorláskor. Másrészt pedig, aki képes ötezer embert megetetni egyetlen kicsinyke ebéddel, az csak képes arra, hogy mannát produkáljon. Még mindig fizikai élelemről gondolkodtak.

A vallásos emberek saját jóságuk alapján közeledtek Istenhez, nem tudtak Istennel jó kapcsolatba kerülni. Az önigazultság elválaszt Istentől.

Isten mindenkinek felajánlja a Vele való kapcsolatot - ingyen kegyelemből. Ha nem ismerjük ezt az igazságot - az evangélium - akkor automatikusan mi próbálunk valamit cselekedni.

Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (János 6:28)

A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban - ahogy ezek a zsidók is - csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt. Hajlandóak voltak arra, hogy valamit megcselekedjenek üdvösségük érdekében,  de nem voltak hajlandóak arra, hogy alárendeljék az életüket Jézusnak, mint Úrnak és elfogadják Tőle az üdvösség ajándékát .

A Róma 9 szerint a pogányok a szölővesszők, Isten népe. A próféciák előre jelezték, hogy nem zsidó emberek fognak Istenhez jönni. A PARANCSOLATOK ÁLTAL MEGIGAZULÁST KERESŐK "ELMENTEK" ISTEN MELLETT. A nem vallásos emberek jó kapcsolatba kerültek Istennel, hit által való megigazulás alapján.

Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt. (Márk 6:54)

Az ismer szó sok dolgot jelenthet, egészen az “érzékelés az érzékszervekkel, vagy az elmével”  jelentéstől a sokkal mélyebb “alapos megtapasztalás” jelentésig. A megismerés továbbá nem pusztán intellektuális, hanem személyes, intim megismerést jelent.

Jézus az örök életet úgy határozza meg, mint az Atya megismerését - Ő általa. Az örök élet egy intim, személyes kapcsolat Istennel az Atyával és Jézussal a Fiúval. Erről az intimitásról szól az üdvösség.

Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. (Márk 6:52)

Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több, mint ötezer embert.

Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14:29)

“Gyere”, szólt az, Aki minden dolgot teremtett (János 1:3). Ennek az egyetlen szónak éppoly ereje volt, mint a Teremtéskor elhangzott szavaknak. Péter hullámokon járt az Úrtól származó szó erejével. Hasonlóan, bármely szó, amelyet Isten szól hozzánk, magában hordozza azt az erőt és kenetet, ami beteljesítheti ezt a szót, ha felszabadítjuk hitünk és cselekedetünk által.

Elérkeztünk a Róma levél 8. részéhez. Ez a rész tele van szellemmel, és minden bizonnyal az egyik leggyőzedelmesebb bibliai rész. Jézus Krisztusban nincs semmiféle kárhoztatásunk, ítéletünk Isten részéről. A jövőbeli bűnökre is bocsánatot nyertünk.

Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (János 6:15)

Jézus “hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.) Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem így reagált. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte. A hosszabb ima ellenszerül szolgál a büszkeség kísértésének, és egy Isten-típusú alázatot alakít ki az életedben.