Február 17. – Isten szeretete mindent eltűr

1. Korinthus 13:1-13

Mindent elfedez (1. Korinthus 13:7)

A legtöbb ember megkérdőjelezhetetlenül elfogadja, hogy bizonyos határai vannak annak, ameddig a szeretetükkel mások iránt elmennek. Olyan, mintha egy kerítést építenénk és azt mondanánk: “Bármit el tudok fogadni ezen a határon belül, de azért vannak korlátai annak, amit elviselek. Végül is én is csak ember vagyok!”

Igaz, hogy emberek vagyunk, és az embereknek vannak korlátaik, de az már nem igaz, hogy csupán emberek vagyunk. Az újjászületett részünk természetfeletti, és tele van Isten szeretetével, amely minden dolgot képes elviselni. Nézzük Jézust. Ő szeretett és kérte az Atyát, hogy bocsásson meg azoknak, akik megfeszítették Őt. Azután István bebizonyította, hogy minden hívő járhat ugyanebben a szeretetben, amikor megbocsátott azoknak, akik halálra kövezték. Isten minden hívőnek megadta azt a képességet, hogy ebben a szeretetben járhasson. (Efézus 4:32.)

Isten szeretetének nincsenek korlátai, hogy mit visel el, mit hisz, remél, vagy meddig tart ki. A tápláló ereje korlátlan. Azok, akik azt mondják, hogy nem tudnak többet elhordozni, felfedik, hogy még nem ragadta meg őket Isten természetfeletti szeretete. A természetes, emberi szeretetükkel szeretnek.

Szeretnélek ma bátorítani. Isten szeretetének benned végtelen utánpótlása van, ami sohasem fogy el. Csupán arra van szükséged, hogy nézz túl önmagadon, és az Úrtól fogadd el az Ő természetfeletti szeretetét. Ő jobban akarja, hogy a szeretetében járj, mint te magad.

Ne hallgass a testedre, az ördögre, vagy más emberekre, akik igazolni szeretnék, hogy korlátaink vannak mások szeretésében. Ehelyett vonzódj a benned lévő isteni szeretethez, amely mindent képes elhordozni. Ha engeded, hogy az Ő szeretete kiáradjon belőled, akkor szereteted mások felé végtelen lesz.

Vélemény, hozzászólás?