Március 12. – Nyugalom Jézusban

János 5:16-27

A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. (János 5:16)

A szombat (Sabbath) először a 2. Mózes 16-ban kerül említésre, amikor az Úr csodálatos módon mannával kezdte ellátni Izráel gyermekeit a pusztában. Azt parancsolta nekik, hogy a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, mivel a hetedik napon nem fog nekik mannát adni.

em sokkal ezután az Úr a Tízparancsolatban írta elő a szombat megtartását. (2. Mózes 20:8-11.) Ebben a parancsban Isten a szombatot a teremtéskori hetedik napi pihenéssel kötötte össze.

A Kolossé 2:16-17 kijelenti, hogy a szombat jelképes értelmű volt. A 2. Mózes 23:12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy minden héten egy nap pihenést adjon mind embernek, mind állatnak. A mai orvostudomány bizonyította, hogy testünknek hetente legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Az 5. Mózes 5:15 világosan mutatja, hogy a szombat emlékeztetőül szolgált a zsidóknak az egyiptomi szolgaságra és a szolgaságból való szabadulásra – mely nem saját erőfeszítésükből, hanem Isten természetfeletti hatalma által történt.

Az Újszövetségben még világosabb célja van a szombatnak. A Kolossé 2:16-17-ben Pál feltárja előttünk, hogy a szombat csupán az eljövendő dolgok árnyéka volt és most Krisztusban teljesedett be. A Zsidó 4:1-11 egy szombati nyugalomról beszél, mely már elérhető a számunkra, de nem szükségszerűen működik minden újszövetségi hívőben. Az újszövetségi szombat-napi nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat, melyben megszűnünk különböző dolgokat cselekedni saját erőfeszítésünkből, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül. (Galata 2:20; Zsidó 4:10.)

A szombat nem egy naptári nap, hanem az Istennel való kapcsolat, Jézuson keresztül. Nyugodj meg az Ő szeretetében, és engedd, hogy használjon ma!

Vélemény, hozzászólás?