Isten feltétel nélküli szeretetének és kegyelmének tanítása
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. (Máté 27:52)
Ezt a csodálatos eseményt kizárólag Máté jegyzi fel. A földrengés minden bizonnyal elgördíthette a köveket a Jeruzsálem környéki sírokról, és az ott eltemetett szentek közül némelyek feltámadtak a halálból. Jézus halálakor olyan erő szabadult fel, hogy a halál elvesztette erejét azokon, akik rabságában voltak.
1. Mózes 22:1-18
És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. (1. Mózes 22:5)
Legtöbbünk számára nehézséget jelent az a történet, amikor Ábrahám feláldozza fiát, Izsákot Istennek. Nagyrészt az jelenti a nehézséget, hogy helytelenül azt gondoljuk, hogy rendkívüli nehézséget jelentett ez Ábrahám számára.
1. Tesszalonika 4:13-18
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1. Tesszalonika 4:13)
A meghalt szeretteivel való újraegyesülés reménysége a hívő embert egészen más helyzetbe hozza, mint azokat, akiknek nincs meg ez a reménységük. A halál a nem hívő ember számára egy végső állapot. Az élők és holtak közötti távolságot nem lehet áthidalni, és aki meghalt az örökre elveszett. Az örökkévalóság pedig hosszú idő...
Lukács 24:1-9
Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? (Lukács 24:5)
Az angyal megkérdezte a nőktől a sírnál:"Miért keresitek az élőt a holtak között?" Ez egy hatalmas kérdés! Az asszonyok, akik a sírhoz jöttek a feltámadás reggelén, Jézust keresték. de a nem egy élő és győztes Krisztust jöttek keresni. Szomorúak voltak, mert az a Jézus akit kerestek halott volt.
János 19:28-30
Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. (János 19:30)
Amikor Jézus azt kiáltotta, hogy "Elvégeztetett!", akkor nem a teljes üdvtervre utalt. Még le kellett mennie a föld alsóbb régióiba, és ki kellett vezetnie a foglyokat (Efézus 4:8-9), vissza kellett térnie a halottak közül, és fel kellett emelkednie az Atyához. (Zsidó 7:25.)
János 20: 11-17
Mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. (János 20:14)
Mária nem ismerte fel Jézust. Ő azon asszonyok egyike volt, aki Jézust szolgálta annak teljes földi szolgálata alatt. (Lukács 8:2,3.) Jól ismerte Őt és ezerszer hallotta a hangját. Jézus azzal tisztelte meg Máriát, hogy őt választotta elsőnek, akinek feltámadása után megjelent, mégis, Mária azt gondolta, hogy a kertésszel találkozott.
Máté 27:51-53
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. (Máté 27:52)
Ezt a csodálatos eseményt kizárólag Máténál olvashatjuk. A földrengés minden bizonnyal sok sírról elgördítette a köveket Jeruzsálem szomszédságában, és az eltemetett szentek közül sokan feltámadtak halottaikból. Még Jézus halálakor is olyan erő szabadult fel, hogy a halál elvesztette szorítását az általa fogva tartottakon.
Máté 22:23
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt. (Máté 22:23)
A feltámadás az Újszövetség egyik meghatározó témája. Az Apostolok Cselekedetei 13 prédikációja közül 11 hangsúlyozza, vagy magában foglalja a feltámadást.
János 11:11-14
Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. (János 11:13)
Lázár, Jézus barátja meghalt. Sok ige a halálról, mint alvásról beszél, azonban jelen esetben a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus Lázárról úgy beszél, mint aki csak pihen.
1 János 3:1-3
Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1 János 3:3)
Minden alkalommal, amikor Pál apostol a kegyelmet prédikálta, felmerült a következő kérdés: "Azt mondod, hogy vétkezhetem, mivel a kegyelem alatt vagyok?" Ezzel a kérdéssel Pál három alkalommal foglalkozott írásaiban (Róma 3:8; 6:1-2,15; Galata 2:17) és valamennyi esetben határozott "Távol legyen!" volt a válasza.
