Isten feltétel nélküli szeretetének és kegyelmének tanítása
Lukács 15:25-28
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. (Lukács 15:28)
Ha az idősebb fiú számára a legfontosabb kívánság az apjával való kapcsolat lett volna, akkor örült volna annak, hogy helyreállt az apa és a másik fiú kapcsolata. Apja öröme láttán könnyek szöktek volna szemébe. Emellett, ha az idősebb fiú szívében együttérzés lett volna testvére felé, akkor hasonlóan apjához, ő is örült volna.
Lukács 15:20
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lukács 15:20)
A fiú apja - mivel már távolról megpillantotta őt - bizonyára nagyon kívánta a fiával való találkozást. A példabeszéd szellemi alkalmazása, hogy mennyei Édesapánk hasonló módon kíván megtisztítani és befogadni bármely bűnöst. A bűnös ember egyetlen teendője, hogy megtér és visszajön Hozzá a megbocsájtásért.
Lukács 15:18-19
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lukács 15:18)
Ez egy jó példa a valódi megtérésre. A fiú nem említette saját jóságát, nem próbálta igazolni cselekedeteit. Ehelyett megalázta magát és apja irgalmasságához járult. Hasonlóképpen, mi sem járulhatunk Isten elé önigazultsággal, meg kell magunkat aláznunk, hitünket a Megváltóba vetnünk és elfordulnunk minden gonosz utunktól. (2Krónikák 7:14) Ez a valódi megtérés - elménk és szívünk belső megváltoztatása, amely hozzáállásunkat és külső cselekedeteinket is megváltoztatja.
Lukács 15:11-17
"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! (Lukács 15:17)
Isten Igéje világossá teszi, hogy a bűn zsoldja a halál. (Róma 6:23.) A Róma 1:18-20 szerint az Isten Igéjét nem ismerő emberek is rendelkeznek a jó és rossz intuitív ismeretével, és tudják, hogy Isten megítéli a bűnöket.
