2011. Novemberi Hírlevél: Pokol – valóság, vagy csupán egy hasonlat?

Pokol – valóság, vagy csupán egy hasonlat?

írta Andrew Wommack

Az a szó, hogy Evangélium, azt jelenti, hogy jó hír, és nem egy jó hír elmondani az embereknek, hogy mennek a pokolba. Azonban van egy pokol nevű hely fenntartva, azok számára, akik nem fogadják el azt a felajánlást, amit Isten kegyelme kínál fel, és azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az emberek megértsék ezt.

Megdöbbenve állok a ’végső megbékülés’ és az ’univerzalizmus’ tana előtt, melyek ma beosontak a Krisztus Testébe. Ezek a tanok azt tanítják, hogy Isten végül megbékít mindenkit Önmagával, még az ördögöt is, és azokat, akik a pokolban vannak. Néhány változata ennek azt mondja, hogy a pokol csak egy lelkiállapot, és nem egy valóságos hely vagy azok, akik a pokolban vannak, azok, csak egy korlátozott ideig fognak büntetést szenvedni.  Semmi sem áll távolabb az igazságtól.

Amint imádkoztam e felől, az Úr az emlékezetembe hozta, hogy a hit az Isten Igéjének a meghallásából származik (Rom 10,17). Aztán a következő kérdést tette fel: „Mikor volt az utolsó alkalom, amikor a pokolról tanítottál?” Rájöttem arra, hogy soha nem álltam elő egy, a pokolról szóló üzenettel. Én biztosan hiszem azt, hogy létezik ez a hely és emlegetem is ezt, de soha nem beszéltem a pokolról.

Mindig hangsúlyoztam Isten feltétel nélküli szeretetét és kegyelmét. Ezért én nem is kérek elnézést. Ez változtatta meg az én életemet is. Izgalomba jövök attól, hogy Isten szeret engem. De megértettem azt is, hogy Isten igazságos, és a bűn ellen van, és gyűlöli azt, ezért még jobban meg tudom becsülni az én megváltásomat. A figyelmet nem érdemlő bűn megakadályoz bennünket abban, hogy elfogadjuk Isten szeretetének megnyilatkozását (Lukács 7, 47). Szóval, itt van egy tanítás a pokolról.

Isten nem fog csak úgy másként tekinteni a bűnre, vagy módosítani az ahhoz való hozzáállásán. Ő, a mi bűneinkért a teljes árat kifizette, az Ő Fiának a feláldozásán keresztül (2Kor 5, 21). Valaki, aki elutasít, vagy figyelmen kívül hagy ilyen nagy áldozatot, az elfecsérli az örökkévalóságot, és fizetni fog érte.

A bűnt meg kellett ítélni (Róm 6,23), és ez az ítélet Jézus testében lett végrehajtva (1Pét 2,24). De, azok, akik nem teszik Jézust Urukká, azok a pokollal fognak fizetni, mind közül a legnagyobb bűnért – azért, hogy elutasították Jézus áldozatát (Ján 16,8-9).

Az áldozat, amit Jézus hozott, végtelenül nagyobb, mint, amit valaha is el tudnánk képzelni. A Biblia nem csak azt tanítja, hogy az Ő emberi alakja nem volt felismerhető (Ésa52,14), miközben lógott a kereszten, hanem azt is tanítja, hogy Ő valóban bűnné vált (2Kor 5,21).

Jézus a halála előtt csak annyit mondott, hogy: „Én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engem?” (Mát 27,46). Isten elhagyta Jézust. Nem tudott másként tekinteni Rá, mint úgy, hogy Jézus bűnné lett. És, ha Ő ezért elhagyta az Ő egyetlen Fiát, akkor közülünk, bárkinek, milyen más esélye lenne Nála? Ezért, azok számára, akik figyelmen kívül hagyják ezt a hatalmas áldozatot, sincs más esély, mint a valóságos pokol.

Az Ószövetségben azt a héber szót, hogy seol, harmincegyszer ’pokolnak’, és harmincegyszer ’sírnak’ fordították le. Szinte minden alkalommal, amikor ’sírnak’ fordították, akkor azt az Istenhívőkkel kapcsolatban tették, amikor viszont ’pokolnak’, akkor ott az istentelenekre céloztak vele.

Jézus feltámadását megelőzően, mindenki a föld középpontjába ment, amikor meghalt. Ennek két egymástól elválasztott része volt. Az egyiket úgy hívták, hogy ’Ábrahám kebele’ vagy más néven ’paradicsom’, míg a másik részét úgy hívták, hogy pokol, a gyötrelem helye (Luk 16,23-28). A történet lázárról és a gazdag emberről szól, ahol a gazdag ember Ábrahámhoz szól, a pokolból, a gyötrelem helyéről. A Lukács 16,22-26 azt mondja, hogy:

„Lőn pedig, hogy meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, miköztünk és tiközöttetek nagy szakadék van, úgyhogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.”

Nagyon sok mindent megtanulhatunk ebből a passzusból. Az egyik ilyen az, ami világossá teszi, hogy a seolban, vagy pokolban, akik a gyötrelem helyén vannak, átlátnak a szakadék másik részére. Hallanak, szomjaznak, érzik a fájdalmat és a szomorúságot, és még kommunikálni is tudnak azokkal, akik a paradicsomban vannak. De, az is egy dolog, hogy, akik a pokolban vannak, soha nem lesznek képesek meghalni.

A feltámadás után, ezek a dolgok a pokollal kapcsolatban megváltoztak. Jézus lement a pokolba, magához vette a pokol és a halál kulcsait (Jel 1,18), és felszabadította a foglyokat – azokat, akik Ábrahám kebelében voltak.

Az Efézus 4,9-10 azt mondja:

„Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget.”

Miután leigázta az ördögöt, és a foglyokat felszabadította, Jézus megfogta azokat, akik az Ábrahám kebelében voltak, és magával vitte őket a Mennybe, ahová most az összes hívő tart. De mi nem fogunk élünk a Mennyben élni örökké. Csak addig fogunk a Mennyben tartózkodni, amíg ez a világkorszak véget nem ér. Amikor is Isten egy új eget és egy új földet fog teremteni, és minden egyes hívő Jézussal együtt az új Jeruzsálemben fog élni (Jel 21,1-4).

Mindezek után már a pokol nem lesz többé a föld középpontjában, hanem mindez áthelyeződik egy másik helyre, amit a Biblia a tűz tavának nevez (Jel 20,14), egy, amely a Sátánnak és az ő angyalainak lett elkészítve (Mát 25,41).

A Máté 25-ben olvasunk egy történetet arról, hogy a nemzetek az Úr trónjához jönnek, ahol Ő különválasztja a juhokat a kecskéktől.

A Máté 25,34-ben, Ő azt mondja a megigazultaknak:

„Gyertek, Atyám áldottai! Örököljétek azt az királyságot, amit Isten a világ kezdete óta elkészített nektek!”

De, akik nincsenek megigazulva, azoknak ezt:

„Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és az õ angyalainak elkészített örök tűzre!” (Mát 25,41)

A pokol egy szörnyűséges hely, és ámbár soha nem az volt szánva az embernek, mégis, akik elutasítják ezt a nagy áldozatot, csatlakozni fognak örökre az ördöghöz, és az ő gonosz angyalaihoz (Jel 20,10).

A Szentírás, a Lukácsban, ugyancsak megmutatja azt, hogy azok az emberek, akiket Isten megtisztel, nem szükségképpen ugyanazok, akiket a világ tiszteletben tart (Luk 16,15). Ennek a gazdag embernek egy csodálatos otthona, divatos ruhái, és mindenből a legjobbja volt. Mindene meg volt ugyan, de soha nem mutatott semmi kegyelmet sem a koldus felé. Amikor meghalt, akkor garantálni tudom, hogy egy díszes temetése volt. Több ezer ember gyűlt össze, és mindannyian arról áradoztak, hogy mennyire nagy eredményeket ért el.

A Biblia viszont csak annyit mond el a temetéséről, hogy alászállt a rothadó sírba. Másrészt pedig, a koldus, aki megvetett volt a földön, az angyalok által vitetett el. A kettő közül te, melyiket választanád? Amikor az örökkévalóság szempontjából nézzük a dolgokat, akkor a földön elviselt dolgok elhalványulnak ahhoz képest, amit Isten készített a számunkra (Róm 8,18).

Ez az, amiért felszenteltünk egy falat a Colorado-i Charis Biblia Iskolában, amit azok írnak alá, akiket mi úgy nevezünk, hogy a „Hit Hősei”. Ezek, azok a diplomások, akiket az iskolaigazgató terjesztett elő, akik önzetlenül arra tették fel az életüket, hogy ezt az üzenetet elvigyék az egész világra. Hiszem azt, hogy ezeket az embereket Isten megtiszteli, és azt is, hogy mindannyiunk szolgálata ugyanerről szól (1Sám 2,30).

Azt is láthatjuk a Szentírásból, hogy nincsen második esély. Nincsen purgatórium, ahogyan azt a Katolikus Egyház tanítja. Nincsen végső megbékélés sem. A földön a gazdag ember elutasította Istent és egyenesen a pokolba került. Amikor a gazdag ember kegyelemért könyörgött Ábrahámhoz, az már semmit sem tudott tenni. Soha nem lesz már kegyelem, nem lesz reménység, és nem lesz a jóságnak semmilyen fajtája sem a pokolban.

Nincsen egy olyan ember sem a földön, aki ki tudná érdemelni Isten jóságát. És az teljességgel kizárt, hogy egyetlen ember is szert tudna tenni az Ő pártfogására. Ha ez megbotránkoztat téged, akkor csak tapasztald meg a kereszt botrányát (Gal 5,11). Isten mércéjéhez viszonyítva, az ember megigazultsága nem jobb, mint a szennyes rongyok (Ésa 64,6). De Isten annyira szereti az embert, hogy elküldte Jézust, a szenny nélküli Bárányt bűnért való áldozatul.

Ha Jézus meghalt a múlt, jelen és jövőbeni bűnökért – azzal, amit tett -, akkor ez képes meghatározni azt, hogy hol töltjük el az örökkévalóságot, hogy Ővele, vagy a pokolban? A Biblia tisztába teszi azt, hogy a Szent Szellem egyetlen bűnért ítél el bennünket, és ez az egyetlen bűn, ami miatt az emberek pokolba kerülhetnek. Ez a bűn nem más, mint Jézus Krisztus áldozatának az elutasítása.

„És Ő, amikor eljön [a Szent Szellem], megfeddi a világot bűn, megigazulás és ítélet tekintetében. Bűn [egyes szám] tekintetben, hogy nem hisznek énbennem.” (János 16,8-9 – az én megjegyzésemmel)

A legkevesebb, amit mondhatunk az az, hogy elkerülhető a hatalmas pokol. Azonban, amit Jézus elvégzett a kereszten, az sokkal többről szól, mint az, hogy elkerülhető a pokol. Épp most fejeztem be egy új sorozatot, aminek a címe A Kereszt Ereje. Ebben a sorozatban öt témáról tanítok: A Kereszt Igazi Értelme, A Kereszt Botránya, A Kereszt Ellenségei, A Kereszt Ment Ki A Pokolból, és Elvégeztetett. A teljes sorozat megtekinthető (angol nyelven) oldalunkon.

Szeretünk,

Andrew és Jamie