Evangéliumi igazságok – Andrew Wommack Ministries – 2021. júliusi hírlevél

Pál mesterműve a kegyelemről

A Róma levél az egyik kedvenc könyved a Bibliában? Ha nem, akkor nincs kijelentésed az igaz evangéliumról. Ez egy erős kijelentés, de azt hiszem, jogos. A Róma levél rendkívül erőteljes.

Amikor 1968-ban először fordultam igazán az Úrhoz, egy gyülekezeti összejövetelen voltam, és egy férfitól azt hallottam, hogy ha megérted a Róma levél első nyolc vagy kilenc fejezetét, akkor érett kereszténnyé válsz. Ez felkeltette a figyelmemet.

Ahhoz, hogy megértsd a Róma levelet, először is tudnod kell, hogy ki írta és miért. Pál apostol írta a római gyülekezetnek. Akkoriban még nem járt Rómában, de azért írt a római keresztényeknek, mert a hitükről az egész világon beszéltek.

Rómában azonban valami olyan dolog történt, amivel Pálnak foglalkoznia kellett. Ekkoriban a gyülekezet zsidó és nem zsidó hívőkből állt, és a zsidók közül egyesek igyekeztek rávenni a Rómában élő új hívőket, hogy térjenek vissza a törvény szövetsége alá. Hittek Jézusban, de azt akarták, hogy az újszövetségi hívők tartsák be az ószövetségi törvényt. Pál azért írta ezt a levelet, hogy bemutassa nekik az új- és az ószövetségi eszmék közötti különbségeket.

Úgy hiszem, a Róma levél Pál mesterműve. Elmagyarázza, hogy Isten teljesen új módon bánik velünk: irgalommal és kegyelemmel, nem pedig a teljesítményünk és a törvény megtartása alapján.

Ez óriási különbség. Ha megértjük az Újszövetség tanításait, az átformálja az életünket. Manapság sokan, akik az Úrhoz jöttek, olyan gyülekezetbe kezdtek járni, ahol belekeveredtek a vallásosságba, ezért teljesítményalapú mentalitás alakult ki bennük. Ez megakadályozza, hogy elvegyük Isten áldásait, ráadásul sok bűntudatot és kárhoztatást okoz. Emiatt sokan nem járnak abban a szabadságban, amit Isten nekünk szánt.

Pál egy fontos megállapítást tesz a Róma 1,16-ban:

„Mert nem szégyellem az evangéliumot…”

Ma az emberek az evangélium szót sok mindenre használják. Még azt is láttam, hogy egyes prédikátorok úgy használják ezt a szót, hogy ordibálnak az emberekkel, elítélik őket, és azt mondják nekik, hogy a pokolra fognak jutni. Igaz, hogy van menny és pokol, és ha az emberek nem fogadják el Jézust, akkor a pokolra kerülnek, de ez nem az evangélium.

Pál korában ritkán használták az evangélium szót. Ténylegesen azt jelenti, hogy jó hír, de ennél többről van szó. Az evangélium itt a radikális – szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen – hírre utal, amely semmi másra nem vonatkozik, egyedül arra, amit Jézus megtett értünk a halála és a feltámadása által, elvéve bűneinket.

Amikor Pál kijelentette, hogy nem szégyelli az evangéliumot, akkor szembehelyezkedett a korabeli vallással, amelyben nem volt semmi jó hír. Valójában nagyon is nyomasztó volt. A vallási vezetők még azt is kiszámolták, hogy hány lépést lehet megtenni szombatonként.

Azzal vádolták Jézust, hogy megszegi a szombatot, amikor embereket gyógyított. Az életük tele volt törvényekkel és szertartásokkal. Az embereknek állandóan azt mondták: „Itt tévedsz, ott tévedsz, nem tudsz eleget tenni.” A 2Korinthus 3,7-9 a törvényt a kárhoztatás és a halál szolgálatának nevezi.

Pál kijelentése arról, hogy nem szégyelli az örömhírt – azt, hogy Jézus mindent kifizetett, és Isten iránta való szeretete nem az ő teljesítményén alapul –, radikális volt. Így folytatta mondanivalóját a Róma 1,16-ban:

„…hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

Ebben a versben van még egy szó, ami magyarázatra szorul: üdvösség. Ezt a szót lealacsonyították az eredeti jelentéséhez képest. Az üdvösség a görög szódzó fordítása. A bibliai használata nem korlátozódik a bűnök bocsánatára. Magában foglalja ezt is, de ennél jóval többet is. A szódzó szó szerint nemcsak a bűnök bocsánatára utal, hanem a testi gyógyulásra, a jólétre, a sátántól, a depressziótól és a csüggedéstől való szabadulásra – mindezek benne vannak. Szomorú, de az egyház ma úgy értelmezi az üdvösséget, hogy az csak a bűnök bocsánatát jelenti.

Pál elmagyarázta, hogy az üdvösség e csodálatos ajándékának – a bűnbocsánatnak, a gyógyulásnak, a jólétnek, az örömnek és a szabadulásnak – semmi köze a teljesítményünkhöz, hanem a Jézus tetteibe vetett hitünkön alapul. Az üdvösség terhe már nem a mi vállunkat nyomja.

Ez ellentétben áll a zsidó nép gondolkodásmódjával, amelynek ez a lényege: Ha nem teljesítek, Isten nem mozdul. Manapság a legtöbb ember nem tartaná magát olyannak, mint a Pál korabeli zsidók, mégis ugyanazokat a gondolkodásmódokat és viselkedési formákat látjuk.

Ma az átlagos keresztények hiszik, hogy Isten bármit megtehet – csodákat tehet, gyógyíthat, gondoskodhat az anyagiakról –, de nem tudják biztosan, hogy megteszi-e, mert úgy gondolják, hogy az ő jóságuktól függ Isten hatalmának a megmutatkozása az életükben; attól függ, hogy böjtöltek-e, imádkoztak-e, tanulmányozták-e az Igét és így tovább. Kételkednek Isten hajlandóságában, mert a szívükben tudják, hogy nem tettek mindent helyesen.

Ha ez fejezi ki a hozzáállásodat, akkor nem érted az evangéliumot. Az evangélium az a „szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen” jó hír, hogy nem azt kapod, amit megérdemelsz – azt kapod, amit Jézus érdemelt. Mindössze annyit kell tenned, hogy hiszel és elfogadod. Túl kell lépned az önigazságodon és bíznod kell Istenben.

Még sok mondanivalóm van a Róma levélről, ami megváltoztatná az életedet. A kegyelem megértése nagyon fontos a hívők számára. Meg fogod érteni, hogyan lát téged Isten, megszabadulsz mindenféle köteléktől, és kész leszel arra, hogy másoknak is a kegyelmet hirdesd.

Szeretettel:

Andrew és Jamie