A szentség gyümölcs Július 11.
Lukács 11,42:
„De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni!” (RÚF)
LUKÁCS 11,42-44
Amikor Jézus azt mondta, hogy „amazokat sem elhanyagolni”, akkor nyilvánvalóan nem a helyes cselekedetek ellen érvelt. Isten Igéje hangsúlyozza a szentséget a tetteinkben. A farizeusok tévedése, ami kiváltotta Jézus feddését, az volt, hogy azt hitték, a cselekedeteik helyes kapcsolatot teremthetnek Istennel. Az Istennel való helyes kapcsolat azonban csak úgy lehetséges, ha megalázzuk magunkat és hiszünk a Megváltóban, Jézusban. Isten kegyelemből, hit által megtisztítja a szívünket (Ef 2,8), mi pedig meghozzuk a szentség gyümölcsét (Róm 6,22). A szentség az üdvösségnek a gyümölcse, nem a gyökere.
A Máté 23,26-ban egy hasonló esetben Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” (RÚF)Az igazi kereszténység belülről fakad. A jó szív megváltoztatja az ember cselekedeteit, de a tettei nem tudják megváltoztatni a szívét. A vallás egyik kedvenc tanítása az, hogy ha helyesen cselekszünk, akkor megigazulunk. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Újjá kell születnünk; és ha újjászületünk, akkor a szentség az Istennel való kapcsolat mellékterméke, nem a hozzá vezető út. Ez az evangélium lényege.
A világ minden jelentős vallásának van erkölcsi normája, amelyet érvényesít, de csak a kereszténység kínál üdvösséget a Megváltón keresztül. Ha máshogy mutatjuk be a szentséget, és nem az üdvösség eredményeként, azzal tagadjuk, hogy Jézus a Megváltónk, és ránk helyeződik a megváltás terhe. Ha valaki helytelenül azt hangsúlyozza, hogy a szentséget vagy az üdvösséget elérheti a saját cselekedetei által, az a kárhozatra juthat. Teljesen Jézusban kell bíznunk.