Isten hangjának meghallása Június 25.
János 10,2-3: „de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.” (RÚF)
JÁNOS 10,1-21
Ez a vers megígéri mindazoknak, akik Isten juhai, hogy nemcsak hallhatják, hanem meg is hallják az Ő hangját. A tapasztalataiból adódóan sok újjászületett ember kételkedik ennek az állításnak az igazságában. Nem hiszik, hogy hallhatják Isten hangját. Azonban Isten Igéje igaz, nem a mi tapasztalatunk.
Ez a vers és a tapasztalataink úgy egyeztethetők össze, hogy az újjászületett szellemünk hallja Isten hangját. Noha Isten időnként szólt és még mindig szól hallható hangon, nagyon kevesen tapasztalják ezt. Isten a belső emberünkhöz (a szellemünkhöz) szól, és a belső emberünk hallja Őt. Akkor van probléma, amikor nem vagyunk érzékenyek a szellemünkre, vagy nem a szellemünk vezet minket, hanem az elménk hiábavalóságában járunk. A Biblia ezt úgy mondja, hogy testben járunk, nem Szellemben. (Gal 5,16-18)
Az ember szellem, lélek és test. A szellemünk olyan tökéletes, amilyen a mennyben is lesz örökké. Ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, és elhisszük, amit Isten mond az Igéjében arról, hogy kik vagyunk és mink van, akkor ez az egység a szellemünk és a lelkünk között többséget alkot, a testünk pedig megtapasztalja Isten életét, amely a szellemünkben van.
Az ima, a bibliatanulmányozás, a böjt, a közösség stb. arra szolgál, hogy a figyelmünket e világ hangjáról újból a Pásztorunk hangjára irányítsuk, mivel Ő folyamatosan kommunikál a szellemünkkel. Ha nem újítjuk meg az értelmünket, akkor az egész földi életünket leélhetjük anélkül, hogy megtapasztalnánk azt a bőséges életet, amelyet Jézus adott nekünk. Figyelj, és hallani fogod a hangját, ahogy ma az Igén keresztül szól hozzád!