Az Úr félelme

Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek. (Lukács 12:5)

A 2Timóteus 1:7 azt mondja: Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Az 1János 4:18 alapján: A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Ezek az igék látszólag ellentmondásban állnak Jézus fenti állításával, valójában azonban nincs ellentmondás.

Kétféle félelem létezik. Az American Heritage Dictionary így határozza meg a félelmet: “egy figyelmeztető vagy nyugtalanító érzés, melyet veszély, fájdalom, katasztrófa vagy hasonló várása eredményez; megfélemlítés; rettegés; rémület” A félelem szónak van egy másik meghatározása is a szótár szerint: “Különleges mértékű tisztelet vagy hódolat, pl. egy felső hatalmasság iránt.” Tiszteletről és hódolatról tanít Isten Igéje, amit a szenteknek Isten felé tanúsítaniuk kell. A Zsidókhoz írt levél 12:28 azt mondja, hogy van egy istentől származó félelem, mely elvárt az Isten felé való szolgálat során, ez ugyanakkor azt is magában foglalja, hogy létezik egy, nem Istentől jövő, istentelen félelem is, amely nem fogadható el Isten szolgálata során.

Sátán mindig ezt az istentelen rettegést vagy a megfélemlítést alkalmazta a kegyes emberek kínzására. Az újjászületetteknek nem lenne szabad Isten iránt rettegést vagy megfélemlítettséget érezniük, kivéve, ha éppen azt tervezik, hogy megtagadják hitüket Jézusban, mint Megváltójukban. Van egy Szövetségünk, amely garantálja az Isten számára való elfogadottságunkat (Efézus 1:6), egészen addig, amíg ragaszkodunk hitünk megvallásához Jézus Krisztus, a Megváltónk engesztelő vérében.

A nem hívő ember számára az Istentől való félelem egy hatalmas, elrettentő erő a bűn elkövetésétől, de számodra, aki már megkaptad Isten kegyelmét, az Ő jósága hozza létre a félelmet (tiszteletet), és a bűntől való eltávozást. Az Úr félelme – amiben ma jársz – nem rettegés, sem nem megfélemlítettség, hanem békesség és öröm, mivel Ő mindenható, mégis szerető Édesapád.

Vélemény, hozzászólás?