Önérdek, nem pedig Isten keresése Május 9.
János 6,26: „Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.” (RÚF)
MÁTÉ 14,34-36; MÁRK 6,53-56; JÁNOS 6,22-39
Jézus ismerte minden ember szívét, ezért nem bízta Magát a sokaságra. Előző nap ugyanezek az emberek megpróbálták erővel elragadni és királlyá tenni, de Ő visszavonult, és az éjszakát imában töltötte.
Ez a tömeg látszólag Jézust kereste, ám valójában csak fel akarta használni a saját érdekében. Igaz, hogy az Úr szolgálatából számos személyes áldást arathatunk, de ez soha nem válhat a célunkká. Minden tekintetben Krisztusnak kell elsőbbséget élveznie. (Kol 1,18)
Jézus az elkötelezettségről szóló erőteljes üzenetével leleplezte az emberek szívének valódi szándékait. Akik önközpontúak voltak, azok megbotránkoztak és elmentek, míg azok, akik hajlandóak voltak letenni az életüket, hogy megtapasztalják Isten bőséges életét, ott maradtak. Az elkötelezettség Isten iránt (nem az iránt, amit Ő adni tud) mindig elválasztja Isten igaz imádóit a hamisaktól.
Amikor ebben az igerészben Jézus magyarázni kezdte, hogy Ő az egyetlen út az Atyához (Jn 14,6), és Rajta keresztül kell Hozzá jönniük, az emberek megharagudtak. Mindig feldühíti a testet, ha azt gondoljuk, hogy az összes igaz cselekedetünk sem menthet meg minket; de Jézus világossá tette, hogy az üdvösségben az egyetlen szerepünk a hit. Miben higgyünk? Jézusban és az Ő áldozatában higgyünk, ne a miénkben. Az üdvösség ajándék, és nem vásárolható meg. (Róm 10,2-3)
Sokszor olyan elszántan keressük Istent egy-egy területen, hogy megfeledkezünk a legnagyobb csodáról, amit Isten a Fián keresztül adott nekünk: a szeretetről és a megváltásról. Isten nagyon szeret bennünket!