Isten a vigasztalónk                                                                                                  Október 20. 

János 14,16: „és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké” (ÚRK) 

JÁNOS 14,16-17 

Ne feledd, hogy Jézus azért mondta mindezt a tanítványainak, hogy ne botránkozzanak meg. Jézus a Szent Szellemről, a Vigasztalóról beszélt nekik. A hívők életében a Szent Szellem szolgálata biztosítja az elsődleges védelmet az ördöggel és eszközeivel szemben. A minden vigasztalás Istene kifejezés egy isteni vigasztalóra utal, aki bátorít, felüdít, megerősít, segít, támogat, és mindig jelen van a szükség idején. Isten vigasztalásának módjai nem mindig ugyanazok. Megszabadíthat, illetve megszüntetheti a nyomorúság okát, vagy olyan szavakkal vigasztalhat, amelyek reményt adnak a jövőre. Embereket is felhasznál, hogy megosszák velünk a hitüket és prófétáljanak nekünk. Munkatársakat küld, akik szolgálnak felénk és megerősítenek az Igével, és csatornaként használja Krisztus testét, hogy imával vigasztaljon bennünket. A lényeg az, hogy minden vigasztalás forrása Isten – függetlenül attól, hogy milyen eszközt választ. 

A 2Korinthus 12,9-ben Isten kinyilatkoztatta Pálnak, hogy az ereje az erőtlenségünkben válik teljessé. Pál, aki oly módon tapasztalta meg Isten vigasztalását, ahogyan talán senki más, elárulja, hogyan végezte el ezt az Úr: a Szent Szellem ereje által. Az igazi kereszténység nem a megpróbáltatások hiánya, hanem a Szent Szellem által Jézus ereje és vigasztalása, amely átjuttat minket a túloldalra. Még egy légüres terű erős fémtartály is összeroppan a normál légköri nyomás alatt. Ám ugyanaz a tartály teljesen ép marad, ha a belsejében ugyanakkora vagy nagyobb a nyomás. Hasonlóképpen, egy olyan embert, akiben nincs ott Isten vigasztalása, összetör ennek az életnek a nyomása. Az a hívő azonban, aki igénybe veszi a Szent Szellem által elérhető vigasztalást, bármit kiáll. A győzelem nem a külső nyomáson múlik, hanem a belső vigasztaláson.