2010. júniusi hírlevél

Isten és ország – Amerika változik!

Kedves Barátom!

Amerika változik, és nem jó irányba. A nemzeti egészségügyi törvényjavaslat nemrégiben történt jóváhagyásával példa nélkül álló sarkalatos változásoknak lehetünk tanúi kormányzatunkban. És sajnos a kormányzatunk folyamatosan változik az amerikai többség ellenállása ellenére.

Sok vezetőnk próbálja meg átírni az amerikai történelmet és másképpen magyarázni Alapító Atyáink motivációit és szándékait. Azt hiszik, Amerika azért lett naggyá, mert bölcs emberek, morálisak, jó értékekkel jó döntéseket hoztak, és Istennek kevés, vagy semmi köze nincs az országunk sikeréhez. Ez a humanizmus hazugsága.

Régóta érzem szükségét a társadalomban egyre növekvő szekularizációval való szembeállásnak itthon és külföldön egyaránt. Ezt főképpen Isten Igéjének tanításával teszem. Az Ige megalkuvás nélküli tanítása rendkívül kultúra-ellenes a mai világi, erkölcstelen társadalom számára. Ritkán térek el az Ige kizárólagos tanításától, mert máshoz nem értek.

A világméretű humanizmus áldozatokat követelt magának még közöttünk, keresztények között is. Egyfolytában azt halljuk, hogy a vallásnak, vagy hitnek nincs helye a mai, modern, „felvilágosult” világban. Semmi nem állhat távolabb az igazságtól. A Nyugat az igazi kereszténységnek köszönheti vezető hatását a világban, úgymint a tudományos előrehaladás javát is.

Amerikának kimondottan olyan gazdag keresztény múltja van, amit nevetséges lenne kimagyarázni, vagy emberi bölcsességnek tulajdonítani az óriási áldásokat, amelyeket azok a keresztény gyökerek teremtek.  A világi humanisták, akik megpróbálják kirekeszteni a kereszténység minden befolyását a nyilvános arénákban, fejüket a tagadás és tudatlanság homokjába temetik.

Ezért szeretném reflektorfénybe hozni ezeket a történelmi tényekkel alátámasztott igazságokat, hogy megláthassuk, mi tette Amerikát naggyá. Sátán a tudatlanságra vadászik (Hós. 4:6). A keresztények nagy tudatlanságban vannak istenfélő örökségüket illetően. Lassan lettek megtévesztve, amint beléjük sulykolták a hitetlenek hibás eszméinek sokaságát.

Ezért szándékosan újra közvetítek egy kéthetes televíziós programot, amelyet tavaly készítettünk David Bartonnal. Azt gondolom, időszerűbbek, mint valaha. Ajánlom, hogy ne csak nézd meg ezeket újra, hanem szerezd meg az ajánlott anyagokat is, hogy tanulmányozd, míg elég informálttá válsz ahhoz, hogy megvédd keresztény hitedet a jelen dúló kulturális háborúban. Több függ ezen, mint amivel a keresztények többsége tisztában van.

David Barton anyaga olyan részletes, és olyan sok bizonyítékot nyújt az amerikai kereszténység alátámasztására, hogy kitűnő eszköz arra, hogy másokkal megoszd ezeket az igazságokat. Ezek megtekintése nagyszerű anyagot biztosítana bárkinek Biblia órákra, vasárnapi iskolai csoportok részére, vagy személyes tanulmányhoz.

Lenyűgözött David bemutatója. Én az ún. „Biblia-Öv” szívében, Amerika „legkeresztényebb” részének közepette nőttem fel, és azt gondoltam, hogy iskolai tanulmányaim mentesek voltak a világi elfogultságtól, de tévedtem. Megütközve vettem tudomásul, hogy történelmünk milyen nagy részét hamisan bemutatták be nekem.

David Barton az amerikai keresztény történelem élenjáró szakértője. Birtokában van a világon az egyik legnagyobb nemzetünk megalapításáról szóló korai amerikai dokumentumok magángyűjteményének. Az Úr emelte őt fel arra, hogy emlékeztesse a világot: Isten az, aki szülte ezt a nemzetet és az alapelveket, amelyeken áll. Meg kell mondjam, nagyszerűen végzi ezt a munkát.

Gyakran mondják nekem, hogy megfélemlítő az Igéről való ismeretem. Ezt éreztem én David felől. Úgy idézi a történelmi tényeket, mint én az Igét. Hogy bebizonyítsa állításait, eredeti dokumentumokat mutat be, egészen úgy, mint ahogy én használom az Igét, hogy bizonyítsam az igazságát annak, amit tanítok, és ő teljesen meggyőzött. Nem tudtam, milyen sokat nem tudok. Valójában felbőszített, mert nemcsak hogy tudatlan voltam, hanem hazudtak is nekem amerikai keresztény örökségem nagy részéről.

Tömérdek benyomással jöttem el a forgatásokról; túl sok lenne ahhoz, hogy ebben a levélben utaljak mindre, de szeretnék néhányat említeni. Eddig is a „politikai korrektség” ellenzője voltam, de most méginkább. A politikai korrektség olyannyira átható lett ma a nemzetünkben, hogy sokakat megbénított a gonosz ellen való felszólalásra. Nem így kezdődött ez a nemzet. A keresztények bátran hirdették az igazságot, nemcsak a szószékekről, hanem a nyilvános helyeken is.

Például meg voltam döbbenve, mikor megtudtam, hogy George Washington, mint tábornok, nyíltan fellépett a homoszexualitás ellen hadseregében. Nyilvánosan megszégyenítette ezt az embert és az egész sereg szeme láttára, dobszó mellett kimasíroztatta a táborból. Az ember, akit mi „az országunk atyjának” nevezünk, nyilvánosan megalázta a homoszexuálisokat a szégyenteljes magatartásért. Vajon a homoszexuális aktivisták hogyan reagálnának ma az ilyenfajta bánásmódra?

A rabszolgaság kérdésével kapcsolatban azt hittem Amerika elfogadta egészen a polgárháborúnkig, amikoris felszabadították a rabszolgákat. Ez egyáltalán nem így volt. Alapító Atyáink kétharmada ellenezte a rabszolgaságot. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy végét vessék az ország alapításakor, de megalkudni kényszerültek, mert szükségük volt a déli rabszolgatartó államok támogatására az angolokkal szemben függetlenségük kivívásához.

Boston integrálta az iskoláit az 1780-as években. Az északi államokban feketéket törvényhozási pozíciókba választottak a korai 1800-as években. A kezdetektől fogva emberek nagy számát foglalta magába a rabszolgaság és rabszolgapiac megállítására törekvő mozgalom. De az 1800-as évek Demokrata Pártja rendíthetetlenül ellenállt a rabszolgafelszabadítók próbálkozásainak.

Polgárháborúnk végén, miután a déli államok, hivatalos nevükön Szövetséges Államok, megadták magukat, elnökhelyettesük megszervezte a Ku Klux Klant a feketék társadalomba való integrációjának megakadályozására, és tették ezt a Demokrata Párt teljes támogatásával. Ez, Lincoln elnök meggyilkolásával párosítva 1865-ben, súlyosan korlátozta a felszabadult feketék lehetőségeit az amerikai társadalomban egészen a polgárjogi mozgalomig az 1950-60-as években.

Megtudtam, hogy míg istentelen emberek teljes bizonyossággal szégyenteljes dolgokat tettek az indiánokkal és a feketékkel Amerikában, voltak nagyon istenfélő emberek, akik kezdettől fogva harcoltak ez igazságtalanságok ellen. A „bigott” név, amivel a konzervatív keresztényeket igazságtalanul megbélyegezték, sokakat hallgatásba szégyenített, és megbénított attól, hogy kiálljon az igazságért.

Hogyan változhatott meg ez a nemzet ilyen radikálisan? David Barton világosan megmagyarázta, hogy a felelősség a klérust terheli. Alkotmányunkat és törvényeink alapját szabadságról szóló prédikációk, istenfélő kormányzati elvek és társadalmi kölcsönhatások formálták. Elolvashatod őket. Azokban az időkben a prédikációkat kinyomtatták, és az igehirdető felolvasta azokat.

Az igehirdetők abban az időben társadalmi aktivisták voltak. De ahogy a rabszolgaságról szóló vita felhevült, a fundamentalisták és az evangélikusok felemelkedtek. Azt a filozófiát hangsúlyozták, hogy a gyülekezetnek az alapokhoz kell ragaszkodni, mint az üdvözülés, az evangelizáció, és a politikát hagyjuk békén. A keresztények aktuális társadalmi kérdésekre vonatkozó hozzászólástól való visszahúzódásának az lett az eredménye, hogy az istentelenek felülkeredekedtek a nyilvános vitákban.

Ezt követően kormányunk bírósági ága elkezdte átírni az Alkotmányt, nem csak magyarázni. David beszélt egy perről, amit a Legfelsőbb Bíróság előtt vitatott nyilvános iskolai rendezvényeken való imádkozásról. Sok példát felhozott az Alkotmány aláírói, és az Első Módosítás írói közül, akik imádkoztak és prédikáltak iskolai rendezvényeken.

Ennek ellenére – és ez fel fog háborítani: az egyik Legfelsőbb Bírósági bírónk azt mondta, hogy nyilvánvalóan Alapító Atyáink vagy nem értették, amit írtak az Alkotmányban, vagy képmutatók voltak. A Bíróság szögegyenest az ellen döntött, amit az Alapító Atyák támogattak.

Ez az égbekiáltó aktivizmus liberális bíróink részéről felsőbbséget adott a speciális érdekcsoportoknak. Minket keresztényeket alárendelt helyzetbe kényszerítettek, korlátozva attól, hogy befolyásoljuk generációnkat, mint a föld sója (Máté 5:13). Az ördög megpróbált elhallgattatni minket, itt az idő, hogy felszólaljunk.

Nem gyűlöletről és elítélésről beszélek. Az Jézus tanítása ellen lenne (Lukács 6:31). De az igazság szabadít meg minket (János 8:32), és a gyülekezet az igazság Istentől való őre. Fel kell szólalnunk a világunkban levő istentelenség ellen, ellene kell állnunk a sötétségnek, ami a világosságunkat próbálja kioltani.

Mindez különleges hatással volt rám, és behatóan motivált, és hiszem ugyanezt teszi veled is. Határozottan ajánlom, hogy szerezd meg a televíziós program másolatait, amelyet Daviddel készítettem tavaly „Isten és ország” címmel. DVD formátumban is kapható, vagy megtekintheted az internetes oldalunkon: www.awmi.net/tv/2009 ha a 26. és 27. hétre klikkelsz. Ne halaszd el a mostani kéthetes közvetítést sem, amely június 21-én kezdődik. Mondd el barátaidnak is, hogy nézzék. Nem fogják megbánni.

Ajánlom, hogy rendeld meg David Barton „Amerikai örökség” című sorozatát. Tudnod kell, és segíts, hogy barátaid és családod is megtudják az igazat Amerika istenfélő örökségéről. Ez a sorozat egy huszonhat részből álló, egyenként harminc perces videófelvétel, amely a témakör széles skáláját ismerteti, de mind Amerika istenfélő örökségével foglalkozik.

Végül, Jamie-vel együtt szeretnénk megköszönni szívünk mélyéből a hitet és a bizalmat, amit kifejezel irántunk azzal, hogy támogatsz és imádkozol értünk, amint az Evangéliumot hirdetjük világszerte. Charis Bibliaiskolánkon és a többi szolgálatainkon keresztül hatalmas hatással vagyunk a világra. Most elkezdtük egyetemvárosunk építését, amely képessé tesz minket majd arra, hogy sokkal több istenfélő vezetőt képezzünk ki, akik vihetik Isten Igéjének igazságait szerte a világba.

Én nem csak átkozom a sötétséget. Segítségeddel, világosságot gyújtunk, és milliókat vezetünk új, vagy mélyebb kapcsolatra az Úrral. Számítunk. Köszönjük, hogy te is részese vagy ennek.

Szeretünk,