2013. augusztusi hírlevél – Kegyelem, az Evangélium ereje

az Evangélium az Újszövetség legalapvetőbb, mégis a leginkább félreértett üzenete. A mai vallási rendszer nem ugyanazt az evangéliumot prédikálja, amit Pál apostol prédikált. A Törvénnyel keverik, amelynek semmi köze az Evangéliumhoz.A Rómaiakhoz írt levél azért íródott, hogy elmagyarázza az Evangéliumot, hogy mindenki megérthesse azt. Pál, az író, olyan egyszerűvé tette, hogy mások segítségére van szükséged ahhoz, hogy félreértsed, de szerencsétlenségünkre, sokan segítenek ebben!Pál ezzel a kijelentéssel kezdi a Róma 1:16-ban:

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is.

Ez egy radikális állítás. Az „evangélium” szó az eredeti görögben meglehetősen ritkán használt szó volt abban az időben. Senki sem beszélt ilyen módon, mert szó szerint azt jelentette, hogy „túl szép, hogy igaz legyen hír”. Semmi sem volt túl szép, hogy igaz legyen.

Pál azt mondta, hogy nem szégyelli az evangéliumot. Miért? Hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is. Az Evangélium Isten ereje, és ez a kegyelemről beszél. Az Apcsel 20:24 és a Gal 1:6 a „kegyelem” és „evangélium” szavakat felcserélhető módon használják. Ez azt akarja mondani, hogy amikor megérted az Evangéliumot, vagy Isten kegyelmét, ez Isten erejét fogja felszabadítani az életedben. Elképesztő!

A Róma következő verse így szól:

mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: “Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Vegyük észre, hogy az igazságosság nem a törvényből nyilatkozik meg a törvény számára, vagy a jó cselekedetekből a jó cselekedeteknek – hitből hitbe nyilatkozik meg. Itt egy megfontolandó igazság áll: a bűn nem állítja meg Isten erejét az üdvösségre az életedben, de a saját jó cselekedeteid igen. Ezt jelenti, hogy „mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe”. Isten igazságát kapod kegyelemből hit által (Ef. 2:8)! Isten nem fogja visszavonni az erejét tőled az életedben lévő bűn miatt. Ezért túl szép, hogy igaz legyen hír ez.

Amikor erről beszélünk, akkor a vallásos gondolkodású emberek azonnal ezt mondják: „Nos, mi a helyzet a bűnnel? Ez úgy hangzik, mintha felhatalmazást adnál a bűnökre.” Egyáltalán nem! Az emberek – amikor utoljára vizsgáltam – felhatalmazás nélkül vétkeznek. Nem támogatom a bűnt, de ez az egyik első reakció, amikor a hit által való megigazulásról kezdesz beszélni. Azt gondolják, hogy szükséges felhívnod az emberek figyelmét a bűneikre és Isten haragjára.

Ezért mondja Pál a következő versben:

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki [már megtette] a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük [bennük], mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. (Rm1:18-19)

Vegyük észre, hogy az ige azt mondja, hogy nyilvánvaló bennük, nem pedig a számukra, mivel Isten megmutatta nekik. Isten minden egyes emberbe belehelyezte azt az intuitív ismeretet, hogy bűnösök vagyunk és elutasítást érdemlünk az elfogadás helyett. Nem kell ezt az embereknek mondanod, már ismerik.

Nem arra szól az elhívásunk, hogy az embereket a bűnös voltukról győzzük meg, hanem arról kell meggyőznünk őket, hogy az egyetlen mód a megigazuláshoz az, ha a hitüket abba helyezik, amit Jézus értük végzett el, nem pedig olyasvalamibe, amit ők tettek. Ezért szánok annyi időt erre a kérdésre és ezért szól annyi tanító anyagom erről.

Nézzük meg a Lk 18:9-14 verseit, hogy igazoljuk mindezt:

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: “Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Ez egy igen erőteljes példabeszéd. Hadd kérdezzelek meg: a farizeushoz, vagy a vámszedőhöz hasonlítasz? Nem a cselekedeteidről beszélek, hanem a bizalmadról. Abban bízol, amit az Úrérté teszel, vagy abban, amit Ő tett érted? Ha egy ember a hitét abba helyezi, amit vallásos módon cselekedett – a szentségébe – akkor ez valójában megakadályozza őt a megigazulásban és az Istennel való kapcsolatában. Az a személy viszont, aki feltehetően nem olyan jóságos, mégis megalázza magát és az Úrhoz kiált, ő helyes kapcsolatba kerül Istennel.

Erről beszél a Rm 9:30-32 is:

Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe.

Ez az ige azt mondja, hogy két féle igazság van: a hitből fakadó igazság és egy olyan igazság, amely a törvényből származik. A törvény igazsága a teljesítményen alapszik. Úgy is mondhatjuk, hogy „önigazultság”. Az igazság az, hogy senki sem teljesíthet eleget ahhoz, hogy megnyerje a törvény igazságát, mivel És 64:5 szerint minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Jakab 2:10 szerint ha az egész törvényt megtartja az ember, de egy pontban elvéti, akkor a teljes törvény megszegésében bűnös. Más szavakkal, ha 99%-ban helyesen cselekedtél, de 1%-ban helytelenül, akkor a törvény igazsága szerint nem vagy igaz. DE! Ha a hited Jézusba helyezed, akkor az Ő igazságát kapod meg – a hit igazságát – még akkor is, ha 99%-ban a dolgokat rosszul is tetted! Micsoda üzlet!

Manapság sok ember nem tartja magát olyannak, mint aki a törvény igazságát keresné, mégis valójában ilyenek. Egyetlen reménységük, hogy nem a pokolba, hanem a mennybe mennek, mivel gyülekezetbe járnak, megpróbálnak jónak lenni, egyfajta erkölcsi értékrend szerint élnek. Erről van szó, amikor az Ige azt mondja, hogy a zsidók nem a hitbéli megigazulást keresték, hanem a törvény általit. Megpróbálták kiérdemelni azt, amit Isten ajándékként ad.

A Róma 9:32 vége azt mondja:

beleütköztek a megütközés kövébe.

Visszataszító az embereknek, különösen ha számos szent cselekedetet tettek már, amikor azt mondod nekik, hogy az összes jó cselekedeteik sem teszik őket igazakká Isten előtt. Amikor pedig azt állítod, hogy a bűnösök, akik Istenbe helyezik a bizalmukat igazabbak, mint ők (Máté 21:28-32), ekkor lesznek csak igazán mérgesek!
Azt mondják: „Te azt állítod, hogy semmivel sem vagyok jobb azoknál, akik bűnben élnek?”
Pontosan erről beszélek. Pontosan erről beszélt Jézus és Pál is.
Nos, akkor miért tettem mindezeket?

A jó cselekedetek bizonyos mértékben a segítségedre lesznek az emberekkel való kapcsolatodban, de semmiféle előnyhöz sem juttatnak Isten előtt. Több szent cselekedeted lehet, mint bárkinek, akit ismersz, de vajon ki szeretne a legjobb bűnös lenni a pokolban? Mindannyian vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül. (Rm 3:23.)
Egy Megváltóra van szükségünk! Az egyetlen dolog, amit felajánlhatunk, az a hitünk. Csupán elhisszük azt a túl szép hogy igaz legyen hírt, hogy Jézus meghalt értünk és kifizette az adósságainkat és olyan igazságot adott nekünk, amit nem érdemeltünk ki. Ez a hitből való megigazulás!

„Nos, én hiszek Jézusban, de abban is hiszek, hogy szent életet kell élnem, hogy Isten elfogadjon.”

Ez azt mondja valójában, hogy Jézus fizetsége nem volt elegendő a bűnért – valamit hozzá kell tenned ahhoz, amit Jézus már elvégzett – és úgy hiszem, hogy ez a lehető legnagyobb bűn! Jézus vagy kifizetett mindent, vagy egyáltalán nem fizetett ki semmit! Nem Jézus plusz te, hanem Jézus vagy te! Nem arról van szó, hogy neked a lehető legjobbat kell tenned, és akkor majd Jézus kegyelemmel és irgalommal elvégzi a többit. Ha megpróbálod a kettőt vegyíteni, akkor teljes mértékben beszennyezed azt, amit Jézus megtett. Vagy hitből való megigazulás, vagy a saját igazságod, de semmiképpen sem a kettő kombinációja (Rm 11:6).

A Szent Szellemtől való természetfeletti kijelentésre van szükség arra, hogy képesek legyünk megérteni ezt, de amint megérted, az teljes mértékben átalakítja az Istenről alkotott képedet, ahogy Istenhez viszonyulsz, ahogy Istentől elfogadsz. Az Evangélium Isten ereje az üdvösségre. Arra bátorítalak, hogy alázd meg magad és kérjed Istent, hogy adja meg a számodra ezt a természetfeletti kijelentést. Ez hatalmas.

Amikor valóban megragadod Isten kegyelmét, akkor garanciát vállalok azért, hogy ez meg fog szabadítani téged a bűntől. Szárnyakat kapsz, hogy „véletlenül” szentebb életet élj, mint ahogy addig céltudatosan tetted. Erősebben és odaadóbban fogod Istent szolgálni így, mint valaha is tetted ezt törvényességtől hajtva.

Jézus azt mondta, hogy megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít benneteket (Jn 8:32). Nem az igazság szabadít meg, hanem az az igazság, amit megismersz, de mielőtt megismerhetnéd, előbb hallanod kell. A hit hallásból származik, a hallás pedig Isten beszédéből (Rm 10:17).

Pontosan ezért készítettem számos olyan anyagot, ami segíteni fog téged. Van egy Biblia kommentárom, amely átvezet a teljes Római levélen (Life for Today Study Bible and Commentary). Ez egy olyan könyv, amely a Róma levél valamennyi versét tartalmazza a saját lábjegyzeteimmel, megjegyzéseimmel és a párhuzamos szakaszokkal (angol nyelven).

Van egy könyvem és egy segédanyagom, amelyek kizárólag Isten kegyelmével foglalkoznak. A címük: Kegyelem – az Evangélium ereje. Ez a tanítás CD-n és DVD-n is elérhető. Ezeket a kiadványokat az alábbi linken érheted el. Hidd el, meg fog változni az életed!

A televízióban sugárzott szolgálat teljes terjedelemben megtekinthető az alábbi linkre kattintva és az oldalon meg is rendelhető.

Áldott vagy,