2013. októberi hírlevél – Leckék Illéstől

Kedves Barátunk!

Az egyik legfontosabb dolog, amit az Úr tanított nekem, egy Illéssel kapcsolatos Igerészből van. Amikor megláttam, mit jelent valójában, sok más igazság összekapcsolódott bennem, és nagy hatással volt az életemre. Annyira egyszerű, hogy ha meglátod, csodálkozni fogsz, miért nem vetted észre magad is eddig.
1Királyok 17:2-4
És szólt az Úr szava hozzá, menj és fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérith pataknál, amelyik a Jordán felé folyik. És úgy lesz, hogy a patakból fogsz inni, és parancsoltam a hollóknak, hogy etessenek ott téged.
Illés ellátása nem ott volt, ahol éppen tartózkodott, hanem ott, ahová Isten küldte! Ez nagyon fontos!

Némelyeket közületek arra indít Isten, hogy tegyetek meg valamit. Talán egy új vállalkozás, munkahelyváltás, másik városba költözés, vagy beiratkozás egy bibliaiskolába, esetleg beszélni valakivel, stb. Megtennéd, de visszatart az, hogy még nem érzékeled az ellátást. Azt mondod: „Istenem, addig nem tudom megtenni, amire kérsz, amíg nem látom a gondoskodásodat. Honnan tudjam, hogy ezek a dolgok sikerülni fognak?” Ez az 1Királyok-beli elv közvetlenül vonatkozik a helyzetedre. Isten majd csak ott fogja betölteni a szükségeidet, ahová menned kell, és nem ott, ahol most vagy! A kérdés az, hogy „Ott vagy-e?” Többen közületek azért nem tapasztalják meg a természetfeletti ellátást, mert nem vagytok „ott”. Van egy hely számodra, amit „ott”-nak hívnak.

A negyedik versben Isten azt mondta: „Én parancsoltam a hollóknak” (hangsúlyos az „én”), ami annyit jelent, hogy már szólt ezeknek a hollóknak és úton vannak oda, ahová Illésnek kellett mennie.
Első Királyok 17:5:
Tehát (Illés) ment és mindent az Úr szava szerint tett: mert elment és a Kérith pataknál maradt, ami a Jordán felé folyik. /a szerző zárójelezése/

Más szóval, ha Illés ott maradt volna, ahol volt, imádkozhatott és böjtölhetett volna ezekkel a szavakkal: „Isten, miért nem gondoskodsz a szükségeimről?” De nem látta volna meg Isten gondoskodását, ha nem ment volna oda, ahová Isten küldte.

Sokszor azért nem látjuk nagyobb mértékben Isten anyagi, érzelmi, vagy egyéb körülményeink feletti gondoskodását, mert nem azt csináljuk, amit mondott. Isten szólt hozzánk, és mi nem tettük meg. Máshol vagyunk, mint ahol Ő szeretne látni bennünket.

Ez lényeges pont… én rengeteget prédikálok Isten kegyelméről. Isten kegyelméről, vagyis ahogyan Isten gondoskodik rólunk, és ez nem a mi engedelmességünktől vagy szentségünktől függ. Isten szeret minket, teljesítményünktől függetlenül – ez teljességgel igaz, de ez vajon azt is jelenti, hogy nem fontos Neki engedelmeskedni? Ellenkezőleg. Hiszem, hogy Istennek terve van az életemre, és hogy kiválasztott és elrendelt anyám méhétől fogva prófétának, és hogy Őt szolgáljam. Hiszem, hogy nagy dolgokat tervezett számomra, név szerint egyenesen nekem címezve. De ha nem engedelmeskedek, nem lépek ki és nem csinálom, amit mond – ahogyan tettem is a múltban – Isten akkor is gondoskodna rólam, de kihagynám mindazt a jót, amit nekem szánt. „Oda” kell mennem. Én nem hiszem, hogy Isten csak egyszerűen megvalósít dolgokat; szükség van a mi közreműködésünkre.

Ezzel nem szándékozok senkit kárhoztatni vagy bántani, mert tudom, többen azt gondoljátok: „Talán ezért nem sikerülnek a dolgok az életemben – nem azt csináltam, amit Isten mondott!” Nos… ez teljesen így van! Nem arról van szó, hogy Isten nem áld meg, mert nem engedelmeskedtél Neki; hanem arról, hogy az áldás „ott” van! Ha az az oka annak, hogy nem lépsz ki, mert van valamiféle biztonságos helyzeted, de közben nyomorúságosan érzed magad, és a dolgok egyszerűen csak nem mennek, bátorítalak, hogy tedd azt, amit Isten mondott.

Gimnazista koromban amerikai fociztam. Amiről most beszélek, olyasmi, mint amikor a hátvéd a labdát az elkapónak dobta. A hátvéd nem oda dobja a labdát, ahol az elkapó van, hanem oda, ahol az elkapónak lennie kell. Ha nem ezt teszi, kihagyja az elkapót. Ugyanígy Isten minden szükségedről gondoskodik – küldi az ellátást oda, ahol látni akar.

Egy másik nagyszerű példával szolgál néhány leendő bibliaiskolai hallgatónk esete. Az Úr szól nekik, hogy menjenek bibliaiskolába, de birkóznak a gondolattal, mert jól fizető munkahelyeik vannak, szép házaik, családjaik és barátaik, akiket nem akarnak otthagyni. Biztonságos körülményeik visszatartják őket attól, hogy hittel kilépjenek, mert nem látják, hogy Isten hogyan fog róluk gondoskodni. Emberek százai esetében láttam, amiről beszélek: amikor odaérnek a helyre, amit „ott”-nak hívnak, jobb munkahelyeken, jobb házakban találják magukat, és sikerülnek a dolgok. Egész életük megváltozik, és ezt semmiképpen nem tudták volna előre kiszámítani, mielőtt hitben kiléptek volna. Mondom nektek, mikor kikerültök a kételkedésből, és arra a helyre kerültök, amit „ott”-nak hívnak, amikor elkezded azt tenni, amire Isten elhívott, ott természetfeletti gondoskodás van. Ez az egyik nagy lecke Illés életéből.

Nézzük az 1Királyok 17:6-ot:
És a hollók kenyeret és hús hoztak neki reggel és este: és a patakból ivott.

Hiszem, hogy – mivel Isten már parancsolt a hollóknak – ha Illés nem engedelmeskedett volna, Isten akkor is hűségesen küldte volna az ellátást a megadott helyre. Hiszem, hogy azok a hollók hordták volna a kenyeret és a húst minden reggel és este, de csak felhalmozódott, kárba veszett volna egy nagy rakásban a patak mellett. Illés éhen halt volna, annak ellenére, hogy Isten hűen gondoskodott szükségeiről.

Itt van még egy megfontolásra érdemes dolog: honnan tudta Illés, hogy pontosan hová menjen a Kérith patak mentén? Ha a patak tíz mérföld hosszú volt, öt-tíz mérföldre is kerülhetett volna onnan, ahová a hollók vitték az élelmet. A hollók gyorsabban tudtak repülni, mint amilyen gyorsan Illés tudott volna gyalogolni vagy futni. Meg vagyok győződve arról, hogy a hollók már „ott” voltak a kenyérrel és a hússal. Amikor Illés látta az élelmet, amit Isten ígért, az egyik jele volt annak, hogy jó helyen jár.

Ugyanígy lesz veled is, ha kilépsz. Teszel egy lépést hitből, minden garancia nélkül arra, hogy sikerülni fog, és akkor elkezded meglátni az Úr gondoskodását. Megerősítése lesz ez annak, hogy jó irányba haladsz, és azt teszed, amit Ő mondott neked. Azt tudod majd mondani: „Isten mondta ezt nekem.”

Az én életemben így volt. Nem véletlenségből láttam meg Isten ellátását. Alkalmaztam, amiről az 1Királyok 17. beszél, és hitből való lépéseket tettem, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Továbbra is hitlépéseket teszek. Kezdésnek mindössze annyit kell tenned, hogy kilépsz hitben. Van egy hely, amit „ott”-nak hívnak számodra is. Ez nem biztos, hogy szó szerint egy helység; nem biztos, hogy lakhelyet kell változtatnod. Lehet hozzáállás-változtatás, vagy döntés, ami meg kell tenned, de amikor kilépsz hittel és elkezded tenni, amit Isten mond, ott lesz a természetfeletti gondoskodás folyama – nemcsak pénz, hanem béke, öröm, áldás, kenet, befolyás és hatalom – amit nem lehet utánozni semmilyen emberi erőlködéssel. Mindezek követik azt, amikor valaki az Úr szavának engedelmeskedik.

Láthatod Illés életét; mielőtt Istentől szót kapott és engedelmeskedett, addig egy senki volt, de miután hittel kilépett, domináns szerepe lett az országban. Áldás volt rajta, csodák kezdtek történni, valaki feltámadt a halálból, és ébredést tört ki. Meg kell találnod a te „ott”-od, és oda kell kerülnöd! Ez nagyon fontos. Megváltoztathatná az életed, ha így tennél.

Szeretettel:

Jamie és Andrew