2014. áprilisi hírlevél – Életünk óriásai

Bármilyen probléma, amivel ma szembesülsz – akár a pénzügyek, az egészség, a házasság vagy bármi más téren – nem nagyobb, mint amivel Dávid szembesült. Neki valódi, élő óriással volt dolga, de Isten Dávidban elrejtett képességei elérhetővé tették számára a sikert, és ez számodra is elérhető.

Bizonyára hallottad már a történetet, melyben Dávid legyőzte Góliátot, de vajon alkalmaztad már ugyanezeket az alapelveket a saját óriásodra? Dávid számára az az alapvető igazság tette lehetővé a szembesülést az óriással, hogy az egész helyzetet az Istennel való szövetségen keresztül nézte:

És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!
1 Sámuel 17:26

Dávid arra hivatkozott, hogy Góliát körülmetéletlen volt, vagyis Góliát nem rendelkezett azokkal a szövetségi előjogokkal, mint ő. Valójában minden izraeli katona Isten szövetséges népéhez tartozott, csak éppen nem úgy viselkedtek. Hasonlóképpen minden igaz hívő rendelkezik a szövetségi jogokkal az egészség, a jólét, az öröm, a békesség, stb. tekintetében, de nem mindegyikük tekint a szövetségen keresztül a körülményeire.

Ezek az izraeli katonák Góliátra néztek, és nem Isten ígéreteire. Az Úr azt ígérte nekik, hogy senki sem lesz képes megállni előttük (Mózes V. könyve 11:25). Góliát ember volt. Igaz, hatalmas ember, de mégiscsak ember. Míg mások csak az óriást látták, Dávid Isten ígéreteire irányította a figyelmét.

Amikor Dávid a körülményei ellenére hangot adott Isten szövetségébe vetett hitének, többek között a bátyja is elkezdte kritizálni:

És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez.
És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola néki.
1 Sámuel 17:28-30

Dávid próbálhatta volna mentegetni magát a legidősebb bátyja előtt: az apja parancsát teljesítette, amikor elhagyta a nyájat, hogy ajándékokat hozzon testvéreinek; de ha győzött is volna a szóváltásban, elvesztette volna a lehetőséget, hogy legyőzze Góliátot. Csak amikor elfordult a testvérétől, és újra kinyilvánította a hitét, történt az, hogy valaki meghallotta, és elmondta Izrael királyának, Saulnak.

Talán ellenállásba ütközöl – esetleg még a családtagjaid részéről is -, amikor kimondod, amit Isten helyezett a szívedre, de Dávidhoz hasonlóan ragaszkodj az álláspontodhoz, mondván: “Vajon nincs indíték?” Kérdezd meg magadtól: “Megéri harcolni ezért, ami felett győzelmet akarok?” Ha igen, akkor indítékod nagyobb, mint az, hogy mások mit gondolnak.

Még a király is megpróbálta lebeszélni Dávidot arról, ami a szívében volt: tapasztalatlanságáról, Góliáthoz képest kis termetéről beszélt, de nézd meg Dávid válaszát:

És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is.
1 Sámuel 17:34-37a

Felsorolta Saul királynak azokat a győzelmeket, melyeket az Úr segítségével vitt véghez. Ha Dávid nem lett volna hűséges a néhány juh fölött, amit az Úr adott neki a legeldugottabb pusztában, soha nem lett volna képes kiállni Góliát ellen. Sokan szeretnének győzelmet aratni óriásokon olyankor, amikor a lelátók tele vannak, de kevesen lesznek hűségesek az Istentől kapott, apró dolgok felett, amikor senki sem figyel. Ha nem vagyunk hűek a kicsin, akkor nem kapunk nagyobbat (Lukács 16:10-12).

Dávid hite és az Úrban való bizalma meggyőzte Saul királyt, hogy képviselje Izraelt és harcoljon Góliát ellen. Ez már önmagában is egy csoda. Ha Dávid veszít, egész Izrael a filiszteusok rabszolgája lesz. Azt hiszem, Saul felismerte Dávidon Isten kenetét. Saul már volt a kenet hatása alatt, és tudta, milyen ereje van. Hagyta tehát, hogy Dávid menjen, de a páncélját megpróbálta ráadni:

És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba. Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.
1 Sámuel 17:38-39

Ez történik mindig. Az emberek azt mondják, hogy az Istenbe vetett hited nem fogja legyőzni az óriásokat, de ha továbbra is kitartasz, akkor megpróbálnak tanácsokat adni, hogyan vívd meg a csatát. Ezt tette Saul. Dávidnak akarta adni a páncélját – de miért kellene Dávidnak a hitét Saul páncélja mögé rejtenie? Saulnak sem használt: ugyanúgy félt Góliáttól, mint mindenki más. Dávid viszont elég bölcs volt ragaszkodni ahhoz, amit már bizonyított az életében.

Ezután Dávidnak el kellett viselnie az ellenség, Góliát csúfolódását. Figyelj, mit mondott az óriás:

Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével [együtt]. Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
1 Sámuel 17:42-44

Ne hidd, hogy csak azért, mert te felfegyverkezel mindazzal, amit Isten adott, az életed óriásai majd megijednek tőled. Merésznek kell lenned, és szilárdan megállnod az ellenség előtt, ahogy Dávid tette:

Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
1 Samuel 17:45-47

Dávid nem a levegőbe beszélt! Nézd meg, mit tett, amikor Góliát közeledett hozzá:
… Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.
1 Sámuel 17:48b

Az Úr Szelleme volt Dáviddal; nem félt! Rárohant az óriásra. Tudod, a saját óriásaidhoz való hozzáállásod is mindent elárul, amikor itt az idő, hogy szembesülj velük. Ha tényleg hiszel Isten ígéreteiben, akkor nem menekülni akarsz a csata elől, hanem elébe mégy. Valóban elhiszed, amit Isten mondott, vagy sem? A szavak embere vagy? Az óriások próbára teszik majd, ami Istentől van benned.

Nyilván ismered a történetet. Dávid parittyát és követ használt, hogy az óriást leteperje, de nem állt itt meg.

… pedig kard nem is vala a Dávid kezében. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta.
1 Samuel 17:50b-51a

Addig kell üldöznöd az ellenségeidet, amíg azok már nem tudnak visszajönni! Ha elolvasod az egész történetet, kiderül, hogy a filiszteusok nem menekültek el, amikor Góliát először földre került. A távolban várakoztak, és pontosan nem tudták, mi történt. Góliát talán csak megbotlott, esetleg megsebesült, de majd újra feláll és győz. Amikor azonban Dávid levágta a fejét és felemelte, az minden kétséget kizárt – az ellenség elmenekült.

Néha csak addig harcolunk az ellenségeinkkel, amíg azok el nem bújnak a hegy túloldalán. Itt hagynak bennünket, hogy később újra támadjanak. Csak addig harcolunk a betegséggel, amíg azt nem mondhatjuk: ez már nem is olyan rossz, a maradékkal eléldegélek. Dávid addig folytatta a csatát ellenségeivel, amíg azok el nem pusztultak. Soha többé nem támadnak újra. Főként a Sámuel 30:10-18 jó példa erre, ahol Dávid addig üldözte az amalekitákat, amíg vissza nem szerzett mindent, amit elveszített.

Az emberek nem szeretnek óriásokkal szembenézni, de Dávid nem lett volna hős, ha egy törpét ölt volna meg. Az óriások az életedben lényegében nagyszerű lehetőségeket kínálnak Istennek, hogy megmutassa az erejét érdekedben. A legkeményebb próbákból lesznek a legnagyobb bizonyságok.

Dávid győzelme Góliát felett egyenesen a rendeltetési helyére katapultálta őt. Hasonlóképpen, bármilyen hatalmas erővel szembesülsz, életed legnagyobb győzelmét arathatod, ha megállsz Isten Igéjén és felülkerekedsz. Emlékszem, amikor a fiam meghalt… Szörnyű volt, de mivel Jamie és én ellenálltunk ennek az óriásnak, aki megpróbálta elvenni a fiamat, így a fiam feltámadása dicsőséges bizonysággá vált, amit már számtalanszor az ördög orra alá dörgöltünk azóta. Dicsőség Istennek ! A te győzelmed is úton van.

A legújabb tanításom Dávidról szól, ajánlom figyelmedbe. Nemcsak arról szól, amit ebben a levélben leírtam, hanem részletekbe menően elemzi Dávid más győzelmeit – és vereségeit is. Dávid Isten szíve szerint való férfi volt. Nagy magasságokat és hatalmas mélységeket járt meg. Olyasvalaki, akihez viszonyítani tudunk, és akitől tanulhatunk. Még mindig jobb az ő kárán tanulni, mint a saját fejünkre mért ütésekből.

Megjelent egy új könyvem „Leckék Dávidtól” címmel. A tanítás CD-n is elérhető (angol nyelven), valamint tanulmányi segédanyag formájában. Láttam már, mennyi ember életét megváltoztatták ezek az igazságok. A saját életem is megváltozott. A tiéd is meg fog változni. (Megrendelhető egyelőre angol nyelven a www.awme.net weboldalon)

Áldott vagy!

Andrew és Jamie

Vélemény, hozzászólás?