Isten sikerre tervezett. Úgy teremtett, hogy győztes légy. Ez minden emberre igaz, függetlenül attól, ami a múltban történt. Isten soha senkinek nem szánt középszerű életet.
Mert csak Én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.
Jeremiás 29:11
Ez az igerész azt mondja, hogy Isten tudja a gondolatait veled kapcsolatban és az a vágya, hogy reményteljes jövőt, kívánatos véget adjon neked. Ez egy ígéret Isten Igéjében. Mózeshez hasonlóan győzelemben élhetsz. 120 évesen a szemei nem homályosodtak meg és a természetes ereje sem csökkent (5 Mózes 34:7). Még egy hegyet is megmászott aznap, amikor hazament, hogy az Úrral legyen.
Ezek a dolgok benne vannak az Igében, Isten pedig nem személyválogató. Amivel mi rendelkezünk napjainkban, az magasabb rendű, mint ami Mózesnek volt az Ószövetségben. Garantáltan sikeresek lehetünk. Nos, nem azt állítom, hogy a siker mindig elérhető küzdelem vagy erőfeszítés nélkül, de nagy dolgokra rendeltettünk.
Isten mindegyikünket különlegesnek teremtett, de úgy érzem, egy olyan kultúrában élünk, amely teljesen félreértelmezi az igazi sikert. Megnéztem ennek a szónak a jelentését. Az American Heritage Dictionary (AHD) a következőképpen határozza meg a sikert: „Egy kívánt, tervezett és megkísérelt dolognak a megvalósítása.” Ez elég tág meghatározás. Úgy értem, némelyek a semmit célozzák meg, és minden alkalommal el is találják. Találtam egy másik meghatározást is: ”A hírnév vagy gazdagság megnyerése” (AHD). Ezt a definíciót utálom. Ez egyáltalán nem a siker Isten szerinti meghatározása. Sok embernek van hírneve és vagyona, de mégsem sikeresek igazán.
Véleményem szerint a sikert újra kellene definiálni. Nem csupán valami jelentős vagy nagy dolog megcselekvését jelenti. Valójában nem mindenki kapott elhívást arra, hogy valami nagy dolgot tegyen. Ezt mindig megpróbálom megértetni a munkatársainkkal. Egyedül az Egyesült Államokban 300 munkatársunk van, és ha nem lennének, nem tudnánk megtenni, amire elhívást kaptunk. Lehet, hogy soha nem fognak a kamerák előtt állni, de nagy szerepet töltenek be abban, amit csinálunk. Megbecsüljük és nagyra értékeljük azokat, akik tisztán és rendben tartják a létesítményeinket. Bajban lennénk azok nélkül, akik télen az utakat takarítják. Szükségünk van mindezekre az emberekre, hogy segítsenek nekünk, hogy jó sáfárai legyünk annak, amit Isten ránk bízott. A munkájuk talán nem tűnik olyan fontosnak, mint másoké, de hűségesek abban, amire Isten elhívta őket. Ez az, amit sikernek nevezek. Akik hűségesek a kevés dolgon, hűségesen lesznek a sokon is.
Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
Máté 25:23
Ha jó sáfárai vagyunk annak, amit Isten nekünk ad, akkor Ő növekedést ad és többet bíz ránk. Ahogy a sikert bemutatják, egyáltalán nem Istentől való elgondolás. Mindenkit, aki úgy érzi, nem sokat tett, azzal szeretnék bátorítani, hogy Isten többet tartogat a számodra, és sikeres lehetsz. A hűséged jutalmat nyer. Azoknak pedig, akik azt gondolják, hogy ők milyen nagyszerűek, remélhetőleg segítek felismerni, hogy a siker nem az ideig való dolgokon alapul, amik el fognak múlni. Isten máshogy ítéli meg a dolgokat, mint mi.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
1 Sámuel 16:7
Sokan kívülről nagyszerűnek látszanak, de a szívükben nyomorultak – nincs örömük vagy békességük, és természetesen nem sikeresek. Értsd meg: Nincs ezen a világon semmi, ami jobb szolgálatot tesz neked, vagy jobban megelégít, mint az, hogy tudod, közvetlenül Isten akaratában vagy.
Sokan, akik ezt olvassák most, nem tudják biztosan, hogy azt teszik-e, amire Isten elhívta őket. Lehet, hogy szereted Istent és azt akarod, hogy használjon és megáldjon, de nem tudod biztosan, hogy ott vagy-e, ahol lenned kell. Ez az egyik oka annak, hogy az emberek nem boldogok és nem elégedettek. Egyes esetekben hitem szerint Isten egy szent elégedetlenséget ad bizonyos embereknek. Megpróbálja felkavarni őket. Isten így is motivál téged, és tudtodra adja, hogy van valami több.
Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
1 Korinthus 3:10-13
Ez azt ábrázolja, hogy ahogy végigmegyünk az életen, vagy aranyból, ezüstből, drágakőből építkezünk, vagy fából, szénából és szalmából. Nem arról beszél, hogy mindenki aranyból, ezüstből és drágakőből építkezik, vagy mindenki fából, szénából és szalmából. Van választási lehetőségünk. A szomorú tény az, hogy sokan olyan dolgokat építünk az életünkben és olyan dolgokat viszünk véghez, amelyek nem Isten szándékai szerint valók, és mi ezeket sikerként könyveljük el. Egy nap meg fogunk állni az Úr előtt, Ő pedig mindenre tüzet bocsát. Azt mondja az Ige a Máté 12:36-ban, hogy minden haszontalan szóról, amit kimondunk, számot fogunk adni. Így Isten felelősnek fog tartani minket minden tettünkért és minden szóért, amely elhagyja a szánkat. Minden, ami fából, szénából vagy szalmából van – még ha az ember előtt jónak is tűnik és sikeres a világi normáknak megfelelően –, a test cselekedete és semmit sem fog számítani.
Sokan úgy gondolják, hogy a fa, a széna és a szalma a házasságtörésre, a paráznaságra és a kábítószer-függőségre vonatkozik, de azt vajon tudtad-e, hogy az emberek tettek már kegyesnek tűnő dolgokat – gyülekezeteket indítottak el, idegen országokban jártak misszióban és dicsőítő dalokat írtak –, de egyik sem Isten vezetése által történt? Például egy jó barátom, Arthur Meintjes mostanában elmesélte nekem a The Inside Story egyik epizódjában, hogy egyszer pásztorolt egy gyülekezetet, és később rájött, hogy ezt a saját erejéből teszi. Az élete olyan bonyolulttá vált, hogy kész volt eldobni magától. Ekkor Isten tanította őt a kegyelemről és teljesen megváltoztatta az életét.
Nem számít, hogy a végeredmény jó vagy nem. Isten azt akarja, hogy azt tedd, amire elhívott, és azt akarja, hogy az Ő képessége által tedd. Szerintem, amit némelyek kiégésnek hívnak, az nem más, mint hogy az emberek a saját erejükből és képességeikből tesznek jó dolgokat. Még sohasem dolgozott Istennek senki, akinek erre lett volna képesítése, ezért hagyj fel azzal, hogy a saját képességedre támaszkodsz. Ha nem bízol az Úrban, akkor nem tudod elvégezni, amit a számodra tervezett és nem leszel Isten szerint sikeres.
Végül, amikor eljön az idő, hogy megálljunk az Úr előtt, mindannyian ezt szeretnénk hallani: „Jól van, jó és hű szolgám.”
Szeretettel
Andrew és Jamie