Kedves Barátaim!
Az Úr hónapok óta szól hozzám a 2Királyok 4,1-7-ből, és úgy érzem, azt akarja, hogy megosszam veletek ezeket az igazságokat. A történet egy özvegyasszonyról szól, aki Elizeus segítségét kérte. A férje Elizeus tanítványai közé tartozott, de a halálával olyan számlák maradtak rá, amiket nem tudott kifizetni. A hitelezők az adósság fejében el akarták vinni a két fiát szolgának, ő pedig csodát kért.
Ahelyett, hogy a próféta betöltötte volna a szükségeit és pénzt adott volna neki, az Úr indíttatására megkérdezte tőle, hogy mi van a házában. Az asszony azt felelte, hogy nincs egyebe, csak egy kevés olaja. Elizeus azt tanácsolta, hogy kérjen kölcsön annyi edényt, ahányat csak tud, és mindegyikbe töltsön az olajból.
Ennek az asszonynak minden bizonnyal volt hite, különben figyelmen kívül hagyta volna Elizeus utasításait. Az a kevés olaj nyilvánvalóan még a saját korsóját sem töltötte meg, nemhogy azokat, amiket kölcsönkért. A jelentése viszont egyértelmű volt. Isten meg akarta szaporítani az olajat, ahogy az asszony a hit lépését megtéve fogta azt a keveset, amije volt, és beleöntötte a többi korsóba. És pontosan ez történt! Nemcsak annyi olaja lett, hogy eladja és kifizesse a sürgető adósságokat, hanem arra is elegendő, hogy sokáig gondoskodjon magáról és a gyermekeiről.
Dicsőség az Úrnak! Ez csodálatos! Az Úr azt mondta nekem, hogy akárcsak ennek az özvegyasszonynak, nekem is megvan mindenem, ami az Ő utasításainak elvégzéséhez szükséges; csak meg kell tennem néhány hitbeli lépést és használnom kell, amim van.
Ez arra indított, hogy összehívjam a vezetőimet és megkérdezzem tőlük, mink van, amit az Úr megszaporíthat. Egy hétig gondolkodtak és imádkoztak ezzel kapcsolatban. Amikor ismét összegyűltünk, a Szent Szellem vezetésére újra felfedeztük, mit adott nekünk Isten. Hiszem, hogy olyan útmutatást kaptunk, ami nagy változást fog hozni a szolgálatunkban. Számos ponton már munkálkodunk. Azért írok nektek, mert az Úr azt mondta, hogy ugyanezek a dolgok nálatok is működni fognak.
Hajlamosak vagyunk arra tekinteni, amink nincs, nem pedig arra, amink van. Jézus tanítványai a sokaságra figyeltek a kisfiú ebédje helyett. Úgy gondolták, hogy az öt kenyér és a két hal nem elég. Amikor azonban odaadták Jézusnak azt a keveset, amijük volt, Ő megáldotta. Amit előzőleg semmibe vettek, most jóltartotta a tömeget (Márk 6,35-44). Gondoljatok bele: nem lett volna helyes, ha Elizeus betölti az özvegyasszony szükségét. A próféta nem lehetett a forrása. Nem egy másik embertől kért átmeneti segítségre volt szüksége, hanem tartós megoldásra, amit egyedül az Istenbe vetett hit biztosíthatott.
Ez ma is létező probléma. Az emberek a kormánytól, a hiteltől, a lottótól vagy a barátoktól várnak átmeneti segítséget ahelyett, hogy az Úrtól várnák a maradandó megoldást az anyagi szükségeikre. Ahogy ennek az asszonynak, az Úr ugyanúgy mindegyikünknek adott valamit, ami meg fog sokasodni, amikor hittel neki adjuk.
Mitek van, amit az Úr megszaporíthat? Mindannyiunknak vannak adottságai, ideje, szeretete, ötletei, és sok egyéb, amit befektethetünk másokba. Ha barátokra van szükségetek, kössetek barátságot valakivel: hívjátok fel vagy írjatok neki egy bátorító szót. Ha gyógyulásra van szükségetek, szolgáljatok mások felé: imádkozzatok azokért, akiknek hozzátok hasonlóan gyógyulásra van szükségük, és ahogy gyógyulást adtok, az megsokszorozva tér vissza hozzátok (Lukács 6,38).
Ha anyagiakra van szükségetek, vessetek anyagiakat. Sokan talán úgy érzitek magatokat, mint az özvegyasszony, és arra gondoltok, hogy nincs pénzetek. De van. Mindannyiunknak van pénze. Nem tudnánk megélni, ha nem lenne. Csak azt hisszük, hogy amink van, az nem elég adakozásra. Talán azon tűnődtök, hogy a ti kis adományotok ugyan miféle változást érhet el. Az emberek gyakran így reagálnak, amikor a coloradói Charis Bible College építéséhez szükséges dollármilliókról beszélek. Akárcsak az özvegyasszony esetében, a kevés megsokszorozódik, amikor hittel cselekszünk. Hiszem, hogy az Úr szól hozzátok rajtam keresztül, hogy lépjetek ki hittel és adjatok valamit. Az özvegy könnyen semmibe vehette volna Elizeus utasításait arra gondolva: „Vajon mi a haszna ennek?” Ha ezt tette volna, elszalasztotta volna Isten csodálatos gondoskodását. Nem akarom, hogy elmulasszátok Isten áldását, mert figyelmen kívül hagyjátok, amit mondok. Mit vártok hittel Istentől? Nyilvánvalóan mindenki hiszi, hogy kap valamit tőle. Napi öt cent a hitetek, ami másfél dollárra rúg egy hónapban? Napi tíz cent vagy egy dollár? Még ha csak kis dolgokat vártok is Istentől, arra bátorítalak benneteket, hogy tegyetek valamit.
Megszaporíthatjátok az adományaitokat, ha rendszeresen adtok. A havi adományotok idővel megsokasodik, és bőségesen fogtok aratni. Különbség van aközött, hogy elszórjátok a magot vagy a barázdába vetitek. A magvetés nagyobb termést hoz. Ugyanígy a havi adományaitok is.
Elizeushoz hasonlóan azt mondom nektek az Úr nevében, hogy ki kell öntenetek valamit abból, amit az Úr adott nektek. Ha kételkedtek a szándékaimban, és úgy vélitek, mindezt a saját önző érdekemben mondom, akkor adjatok másnak. Adjatok a gyülekezeteteknek vagy egy alapítványnak, csak kezdjétek el még ma!
Már közel ötven éve vagyok a szolgálatban, és tudom, hogy az emberek többsége nem adakozik rendszeresen. Digitális és postai úton havonta több mint 284 000 címre küldünk hírlevelet, de csak 32 400 partnerünk van. Ez még a 12 százalékot sem éri el. Tehát a 88 százaléka azoknak, akik megkapják ezt a hírlevelet, nem a partnerünk. Tisztában vagyok vele, hogy lehettek más szolgálattal is partneri kapcsolatban, és ez jó. Az általam látott statisztikák azonban azt bizonyítják, hogy a keresztényeknek legalább a 80 százaléka nem adakozik havi rendszerességgel. Ennélfogva tudom, hogy a többségetek valószínűleg senkivel nem áll partneri kapcsolatban. Ezért is írok nektek. Hiszem, hogy az Úr helyezte ezt a szívemre, hogy segítsek nektek megtapasztalni a számotokra biztosított bővölködést. Az özvegyasszonyhoz hasonlóan azonban nektek is tennetek kell valamit. A próféta szava alapján kell cselekednetek. Átadom nektek az Úr Igéjét: Ő a sokszorosát adja vissza annak, amit neki adtok, ehhez azonban adnotok kell.
Szeretettel,
Andrew és Jamie