Tudtad, hogy jóval többet ír a Biblia az anyagiakról, mint a mennyről és a pokolról, az imáról vagy a hitről? Jézus többet tanított erről a témáról, mint bármely másról, tehát egyértelmű, hogy pénzügyeink kezelése nagyon fontos Istennek.
Tisztában vagyok vele, hogy mihelyt egy prédikátor erről kezd beszélni, gyakran kétkedéssel találkozik: az emberek a tanítás mögött meghúzódó motiváción töprengenek. Megértem az okát, és őszintén szólva szívesebben tanítanék sok más kérdésről. E szolgálat isteni sáfáraként azonban ez nem tőlem függ, hanem Tőle, Isten pedig azt akarja, hogy népe megértse, hogyan működjön ezen a területen.
Amikor a gyógyulásról tanítok, nem arról van szó, hogy miként gyógyulhatok meg; már isteni egészségben járok. Ehhez hasonlóan, amikor a pénzügyek kezeléséről tanítok, nem a saját anyagi javamért teszem, hanem a tiedért. Jamie és én szeretünk, és azt akarjuk, hogy Isten kegyelmében járj, hittel telve, egészségesen és jólétben.
A sáfárság valószínűleg a Biblia egyik legfélreértettebb, mégis az egyik legjelentősebb témája.
Jézus az alábbiakat mondta a Lukács 16,10-11-ben:
A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?
Más szóval, ha nem tudod hűségesen kezelni az anyagiakat, akkor semmivel nem lehet megbízni. Az anyagiak csak a kiindulópont.
Sokan azt hiszik, hogy a pénzük az ő tulajdonuk. Hiszen megkeresték. Spóroltak és takarékoskodtak. Lehet, hogy még két állást is vállaltak, hogy meg tudjanak élni. Megkeresték, ezért minden bizonnyal az övék. Igaz?
Nem. Talán igaznak tűnik, de nem az. A bankszámlád ugyan a te neveden van, és tulajdonjogod van az autódhoz vagy közjegyzői okiratod az otthonodról. Ám Isten az, aki képessé tett a bővölködésre. Az anyagi felelősséghez és áldáshoz vezető első lépés az, hogy felismerd, miszerint Isten a forrásod. Ő adta neked az életedet, a lélegzetedet, az adottságaidat és a képességeidet.
Az 5Mózes 8,18-ban ezt olvashatjuk:
Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ad neked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van.
Amikor megértjük, hogy minden áldásunk forrása Isten, könnyű felismerni, hogy pusztán a sáfárai vagyunk mindannak, amit nekünk ad. Az egyik meghatározás szerint a sáfár az a személy, aki egy másik ember ügyeit – elsősorban a pénzügyeit – intézi. Ha a gondolkodásunk olyan, mint egy sáfáré, az teljesen megváltoztatja, ahogy a pénzt tekintjük és használjuk.
Ábrahám egy olyan ember nagyszerű példája, aki sáfárként gondolkodott. Teljesen megértette és elismerte, ki a forrása, és ezért Isten bőségesen megáldotta.
Az 1Mózes 12,1-3 kijelenti:
És mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei.
Sokat lehetne mondani erről az igerészről, de csak annyit szeretnék kiemelni, hogy az áldás független volt attól, hogy mit érdemelt Ábrahám, és független volt a cselekedeteitől. Istennek az életén megnyugvó kegyelme és jóindulata miatt bővölködött. Ráébredtél, hogy mindez Isten kegyelméről szól?
Ez nem azt jelenti, hogy a tévé előtt ülve elvárhatod Istentől, hogy pénzt dobjon a postaládádba. A 2Thesszalonika 3,10 szerint: ha nem dolgozol, ne is egyél. Azt azonban be kell látnod, hogy még ha dolgozol is, Isten kegyelme és áldása idézi elő a gyarapodást.
Az egész annak a megértésével kezdődik, hogy sáfár vagy.
Itt most nem tudok mindenről beszélni, amit mondani szeretnék erről a témáról, de bátorítalak, hogy rendeld meg Sáfárság – Pénzügyeink kezelése című könyvemet.
Ha tisztelni fogod Istent az anyagi javaiddal, Ő akaratlanul is jobban a gondodat fogja viselni, mint ahogy te szándékosan tennéd.
Szeretettel,
Andrew és Jamie