2018. márciusi hírlevél – Ötven év, és még lesz több is!

„Csak feküdtem ott a padlón könnyben úszva, és ahelyett, hogy Isten haragja sújtott volna le rám, egy természetfeletti, valóságosan érzékelhető szeretet borított el…”

E mérföldkőnek számító hónap tiszteletére közreadunk egy részletet egy különleges riportból, melyet Andrew-val és Jamie-vel készítettek munkatársaink. 2018. március 23-án lesz ötven éve, hogy Andrew-nak az egész életét megváltoztató találkozása volt Istennel. Azt az estét senki sem tudja jobban bemutatni, mint ő maga.

„Marion rácsapott a térdére és imádkozni kezdett. Harminc percig tartott, míg kiöntötte a szívét az Úrnak… Én pedig ahelyett, hogy bekapcsolódtam volna, egyetértettem volna vagy imádkoztam volna vele, arra gondoltam: És én mit fogok imádkozni? Mit fognak rólam gondolni a többiek? Megharagudtam Marionra.”

Akik ismerik Andrew Wommacket, nem várnák, hogy ilyet halljanak valakitől, aki szerte a világon bátran és meggyőződéssel hirdeti az Evangélium üzenetét. Mint minden nagy szolgáló, Andrew sem úgy kezdte, hogy ismerte az összes választ. Miután 12 éves korában azt mondták neki, hogy Isten ölte meg az édesapját, sok hibát követett el az Isten feltétel nélküli szeretetéről és kegyelméről szóló kijelentéshez vezető úton. Ám így jutott el egy olyan találkozáshoz Istennel, amely örökre megváltoztatta az életét. Erre a találkozásra 1968. március 23-án került sor egy gyülekezeti ima-összejövetelen.

„Újjászülettem, de ez nagyon sekélyes volt. Annyiból állt az egész, hogy ’Istenem, bocsásd meg a bűneinket, áldj meg minket, és imádkozunk az ébredésért’. Ha volt imakérésünk, csak megemlítettük az adott személy nevét, de teljesen felszínes volt.”

Aztán egy este Marion Warren – az a férfi, aki hozzájárult az Istennel való rendkívüli találkozásához – állásfoglalásra késztette Andrew-t. „Ő volt az ifjúsági vezetőnk – kezdi Andrew. – Amikor Marion imádkozott, komolyan vette az Urat. Úgy értem, beszélt hozzá, aztán megállt, Isten pedig válaszolt neki. Olyan kapcsolata volt az Úrral, ami mindnyájunknak tetszett, de megijesztett bennünket. Egyedül úgy tudtunk vele imádkozni, ha csatlakoztunk hozzá. Én imádkoztam elsőként, és hamar letudtam, hogy élvezhessem az imáját. Azon az estén azonban csak beszélgettünk valamiről, amikor Marion rácsapott a térdére és imádkozni kezdett. Harminc percig tartott, míg kiöntötte a szívét az Úrnak. Sírt és kereste az Urat. Én pedig ahelyett, hogy bekapcsolódtam volna, egyetértettem volna vagy imádkoztam volna vele, arra gondoltam: És én mit fogok imádkozni? Mit fognak rólam gondolni a többiek?”

Ebben a pillanatban – amikor Andrew megharagudott Marionra – Isten kijelentette neki az igazságot:

„Nem is tudom, hogyan történt, de mintha Isten elhúzott volna egy függönyt, és megláttam, milyen képmutató vagyok. Nem hozzá imádkoztam; az egész arról szólt, hogy lenyűgözzem a barátaimat és a gyülekezet vezetőit. Isten megmutatta nekem az egész képmutatásomat. Nem találok szavakat, hogy kifejezzem, de büszkélkedtem a szentségemmel: azzal, hogy soha egy csúnya szót nem mondtam, soha nem ittam alkoholt és soha nem cigarettáztam. Lenéztem másokat, és úgy gondoltam, Isten tartozik nekem valamivel. Megpróbáltam kiérdemelni Isten áldását az életemben, és azt hittem, jó munkát végzek. De hirtelen Isten szemszögéből láttam a dolgokat. Feltárta előttem, hogy milyen vallásos képmutató vagyok. Ez teljesen összetört, és bűnösnek éreztem magam.”

Mivel Andrew azt hitte, hogy Isten ölte meg az édesapját és Ő a legfőbb büntetőbíró, úgy gondolta, hogy vele is ugyanaz fog történni. „Őszintén azt hittem, hogy Isten meg fog ölni… Ezért gyorsan kezdtem megvallani mindent, ami eszembe jutott, hogy a mennybe jussak és ne a pokolba. Tényleg azt képzeltem, hogy akkor rögtön meg fogok halni. Az imáim általában maximum öt percesek voltak, de aznap este talán másfél óráig imádkoztam. Teljesen kitártam magam, és mindent megvallottam, amit valaha tettem… A gyülekezet vezetői előtt és minden barátom előtt felsoroltam mindenkit, aki után kívánkoztam, minden gondolatot, ami átfutott rajtam, minden alkalmat, amikor megharagudtam, mindent, amit csak gondoltam valakiről, olyanokat is, amiket esetleg nem kellett volna, de meg akartam szabadulni mindentől, ami eszembe jutott…

Végül már nem volt mit mondanom… Csak feküdtem ott a padlón könnyben úszva, és ahelyett, hogy Isten haragja sújtott volna le rám, egy természetfeletti, valóságosan érzékelhető szeretet borított el… Teljesen lenyűgözött, hogy Isten mennyire szeretet és milyen valóságos. Ő ott volt abban a teremben! Ösztönösen tudtam, hogy a szeretetének semmi köze a jóságomhoz… Ez volt az első alkalom az életemben, amikor rájöttem, hogy nincs semmi jó bennem, amit Istennek adhatnék, és ez alapként szolgált a számomra… Minél többet cselekszik Isten, annál jobban tudom, hogy semmi köze hozzám. Nem az én jóságom az oka.

Az a megtapasztalás, hogy Isten irántam való jóságának és szeretetének nincs semmi köze ahhoz, hogy én mennyire vagyok jó, teljesen átformált.”

Andrew azt mondja, hogy most már nem önmagában bízik, hanem az Úrban. „Úgy érzem, hogy száz százalékban elfogad és szeret, de nem azért, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert Isten szeretet. Szerintem sokan nem értik ezt. Úgy gondolják, Isten azért szereti őket, mert olyan fantasztikusak. Nekem nincs ilyen téves elképzelésem.”

Ötven évvel később szerte a világon emberek százezrei aratják le ennek a tapasztalatnak a gyümölcseit. Egy kis gyülekezeti ima-összejövetelen egy találkozás Isten feltétel nélküli szeretetével és kegyelmével megállíthatatlan erővé formálta át egy ember életét Isten országa számára. Andrew mesél egy álomról, amit 2014. november 4-én álmodott. „Az Úr szólt hozzám, és azt mondta: ’Azért emeltelek fel, hogy megváltoztasd az emberek véleményét rólam. Ha pedig megváltozik a véleményük rólam, akkor majd mennek és átformálják a világot.’ Tehát az Úr azt mondta, hogy nem én fogom megváltoztatni a világot, de azzal, hogy megváltoztatom az emberek véleményét róla, Ő felemel másokat, hogy megtegyék.”

Ha meg akarod változtatni a világot és nagyobb hatást akarsz gyakorolni, arra bátorítunk, hogy lépj partneri kapcsolatra velünk az imáiddal és az anyagi támogatásoddal. Marion olyan ember volt, aki egyszerű dolgokban is engedelmeskedett Istennek: imádkozott egy csoport fiatallal. Valószínűleg nem is álmodott róla, hogy egyetlen ima arra fog ösztönözni egy fiatalembert, hogy lángra lobbantsa a világot az Evangéliummal. Andrew azonban sohasem tette egyedül. Vannak hűséges támogatói és szüksége is van hűséges támogatókra, akik mellette állnak. Andrew ma is megosztja azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyeket annyi évvel ezelőtt kapott, miközben Jézushoz irányítja az embereket és megváltoztatja a véleményüket az Atyáról. Légy a támogatónk, hogy Andrew beteljesíthesse azt a megbízatást, melyet Isten adott neki azon az estén 1968-ban. Köszönjük, hogy Andrew életének része vagy, és együtt folytatjuk azt a munkát, amit Isten kezdett el.