Boldog 250. Születésnapot, Amerika!
LECKÉK DÁVIDTÓL
Nem kell mindent saját magad átélned ahhoz, hogy tanulj belőle
Tudtad, hogy életed legfontosabb leckéinek egy részét már mások megélték előtted? Isten nem azért adta nekünk a Bibliát, hogy egyszerűen csak informáljon bennünket, hanem hogy átformálja a gondolkodásunkat és az életünket.
Ezért szeretem annyira Isten Igéjét: nem rejti el sem a sikereket, sem a kudarcokat. Elénk tárja a jót, a rosszat és a legfájdalmasabb bukásokat is, hogy ne kelljen ugyanazokat a hibákat elkövetnünk.
„Ami velük történt, intő példa számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, mint ők! Ne imádjatok hamis isteneket, mint ők! Ahogy az Írás mondja: ’Leült a nép enni-inni, és fölkelt táncolni.’ Mindezek azért történtek, hogy tanuljunk a példájukból! Azért írták le, hogy figyelmeztessenek bennünket, akik ennek a korszaknak a végén élünk.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 10:6-7,11
Mindezek azért írattak meg, hogy tanuljunk belőlük. Példaként állnak előttünk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy mások életéből tanulj – az ő tapasztalataik árán, ne a sajátodon.
Nyolcéves koromban újjászülettem, és nem volt olyan időszakom, amikor fellázadtam volna Isten ellen vagy éveken át menekültem volna előle. Emiatt néhányan azt gondolják, hogy így nem is tanultam igazán sokat. Pedig nem kell a saját bőrödön megtapasztalnod a rombolást ahhoz, hogy megértsd, hová vezet. Elég, ha megnézed Dávid életét, és meglátod, mit tesz a bűn az emberrel – anélkül, hogy neked is el kellene követned ugyanazokat a hibákat.
Láthatod a kudarc fájdalmát anélkül, hogy személyesen végigmennél rajta. Ez az igazi bölcsesség: amikor a Szentírásból tanulunk, nem pedig a saját keserű tapasztalatainkból.
A legtöbben Dávidra úgy gondolnak, mint az Isten szíve szerint való emberre (ApCsel 13:22) – és valóban az volt. A Biblia azonban nem csak a sikereit mutatja be. Mindent elénk tár: az imádatát és a gyengeségeit, a bátorságát és a megalkuvásait, a győzelmeit és a bukásait.
A Biblia nem szépíti a valóságot. A legkellemetlenebb részleteket sem hallgatja el, hogy tanulhassunk belőlük.
Dávid életéből olyan tanulságokat vontam le, amelyek szó szerint megváltoztatták az életemet. Nem kellett házasságtörést elkövetnem ahhoz, hogy megértsem, milyen pusztítást okoz. Nem kellett eltitkolnom a bűnömet ahhoz, hogy megtanuljam, milyen súlyos következményei vannak. Mindezt Dávid életéből tanultam meg.
De nemcsak a bukásaiból tanultam, hanem a győzelmeiből is: abból a bátorságból, amellyel kiállt Góliát ellen, abból a mély szeretetből, amellyel Istent imádta, és abból a bizalomból, amellyel akkor is Istenbe kapaszkodott, amikor minden más megingott körülötte.
Az embereknek való megfelelés csapdája
Ahhoz, hogy igazán megértsük Dávidot, előbb Sault kell megismernünk.
Saul volt Izráel első királya, akit maga Isten választott ki. Külsőre minden megvolt benne, amit egy királytól elvártak: magas volt, tekintélyt parancsolt a megjelenése, éppen olyan, amilyennek az emberek egy királyt elképzeltek.
Belül azonban valami nagyon veszélyes dolog irányította: túl sokat adott az emberek véleményére.
Amikor Sault királlyá választották, elrejtőzött, mert rettegett attól, mit fognak gondolni róla az emberek. És éppen ez volt a problémájának a gyökere. Mert ha az ember állandóan mások elismerését keresi, előbb-utóbb odáig jut, hogy inkább Isten felé lesz engedetlen, csak hogy megőrizze a róla kialakított kedvező képet.
A Példabeszédek 29:25 ezt mondja: „Az emberektől való félelem csapdába ejt.” Nem csupán hatással van rád – foglyul ejt.
Sault felkenetése sem szabadította meg ettől a bizonytalanságtól. Az ott maradt a szívében, és csak arra várt, hogy nyomás alá kerüljön.
Ez a pillanat Gilgálban érkezett el (1Sámuel 13). A filiszteusok serege messze felülmúlta Saul hadseregét. Emberei sorra elszéledtek, egyre nagyobb lett a félelem, Sámuel pedig nem érkezett meg akkor, amikor Saul várta.
Saulnak döntenie kellett: kivárja, amíg Isten cselekszik, vagy a saját kezébe veszi az irányítást. Ő az utóbbit választotta.
Saul maga mutatta be az áldozatot – pedig jól tudta, hogy ezt nem lett volna szabad megtennie. Saját kezébe vette a dolgokat. Amikor Sámuel megérkezett, Saul a körülményekre és a rá nehezedő nyomásra próbálta hárítani a felelősséget. De az Isten iránti engedetlenségre soha nincs elfogadható mentség.
Sámuel ezt mondta neki: „Esztelenül cselekedtél… Az ÚR pedig keresett magának egy szíve szerint való embert” (1Sámuel 13:13–14).
Ez a pillanat nem csupán Saul hibáját leplezte le, hanem Izráel jövőjének irányát is megváltoztatta. Ennek óriási jelentősége volt.
Saul példáján keresztül Isten felkenéséről is megtanulhatunk egy fontos dolgot. Amikor az ÚR Szelleme rászállt (1Sámuel 11:6–7), bátorság töltötte el, és egészen másként kezdett viselkedni, mint ami a természetéből következett volna. Pontosan ezt teszi a kenet: képessé tesz arra, amire önmagadtól nem lennél képes.
Én is megtapasztaltam ezt az életemben. Voltak helyzetek, amikor Isten szólt hozzám, és hirtelen olyan bátorság töltött el, amilyen korábban nem volt bennem.
De itt van a lényeg: a kenet soha nem helyettesíti az engedelmességet. Lehetsz felkenve és felruházva erővel, mégis elvétheted Isten akaratát, ha a hit helyett a félelmet választod.
És itt válik ez nagyon is gyakorlativá. Az élet nyomást fog gyakorolni rád. A körülmények megpróbálnak majd lebeszélni arról, hogy engedelmeskedj Istennek. A félelem is azt fogja súgni, hogy ne tedd meg, amit Isten mond.
De az Isten iránti engedelmesség nem attól függ, hogy mi a kényelmes, milyen eredménnyel jár, vagy mekkora kockázatot jelent.
Az engedelmesség alapja a bizalom. A legtöbben a várható következmények alapján döntik el, hogy engedelmeskednek-e Istennek. A valódi engedelmesség azonban már jóval azelőtt megszületik a szívben, hogy a próbatétel vagy a nyomás megérkezne.
Fel kell tenned magadnak a kérdést: Dávid példájából fogsz tanulni, vagy Saul hibáját ismétled meg? Az emberektől való félelem csapdába ejt, a nyomás pedig megmutatja, mi van valójában a szívedben. Ezért egyszerűen engedelmeskedj Istennek, és bízd rá az eredményt. Ha ezt megtanulod, hosszú évek csalódásától és küzdelmétől kímélheted meg magad.
Az igazság az, hogy ha nem Dávid példájából tanulsz, akkor a saját hibáidból fogsz. De ha már sokat hibáztál is, Dávid története akkor is bátorítást adhat. Ő szinte minden elképzelhető hibát elkövetett, Isten mégsem hagyta el. És téged sem hagyott el Isten (Zsidók 13:5).
Még nagyon sok mindent szeretnék elmondani erről, de egyetlen cikkbe nem fér bele. Ezért bátorítalak, hogy élj azokkal a tanítás anyagokkal, amelyeket elérhetővé tettünk. Látogass el a weboldalunkra: www.awme.hu, vagy keress minket telefonon: +36 30 474 9631 .
Szeretettel:
Andrew és Jamie Wommack