A bemerítkezés a hit cselekedete 

E miatt az igerész miatt sokan azt hiszik, hogy a bemerítkezés az üdvösség elnyerésének része és az újjászületés élménye nem lehet valóság nélküle. Ez a fajta gondolkodás a János 6,40 alapján az üdvösség előfeltételévé tenné, hogy lássuk Jézust. A Krisztus megváltó munkájába vetett hit eredményez üdvösséget, nem pedig a cselekedeteink. Jakab azonban azt írja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Jak 2,20) Egyedül a hit üdvözít, de az üdvözítő hit soha nincs egyedül, mindig cselekedetekkel jár. Erre utal Márk, amikor a bemerítkezésről beszél.

A bemerítkezés Jézus parancsa, és a hit első lépése. Márk kijelentését így lehetne visszaadni: „Aki üdvözítő hittel (vagyis cselekedettel járó hittel) hisz, az üdvözül.” Ebben az értelemben a bemerítkezés nagyon fontos. Ez egy lehetőség, hogy a hitvallásod szerint cselekedj. Aki megtagadja Jézus bemerítkezésre vonatkozó parancsának teljesítését, gyaníthatóan nem hisz igazán.

A bemerítkezés parancs, de ennek a parancsnak a megtartása nem ad megigazulást. Jézus úgy szolgált bűnbocsánattal, hogy nem említette a bemerítkezést. Fülöp azt mondta az etióp eunuchnak – aki arra kérte, hogy merítse be –, hogy ha teljes szívéből hisz, akkor lehet. (ApCsel 8,37) Fülöp csak azután merítette be, hogy hitt. Márk is ebben az értelemben említette a bemerítkezést.