Az ima és a böjt nem űz ki bizonyos démonokat. Ha Jézus neve és a nevében való hit nem teszi meg, akkor a böjt és az ima sem fogja. Jézus azt mondja, hogy a böjt és az ima az egyetlen módja az ilyen fajta hitetlenség kiűzésének.
A tudatlanságból fakadó hitetlenség megszüntethető, ha befogadjuk Isten Igéjének igazságát. (Róm 10,17; 2Pét 1,4) Ám ami ebben az esetben akadályozta a tanítványokat, a hitetlenség „természetes” fajtája volt. Egész életükben arra tanították őket, hogy azt higgyék el, amit az öt érzékszervük mond nekik. Egyszerűen jobban uralta őket ez a természetes információ, mint Isten természetfeletti ismerete (Isten Igéje). Az egyetlen módja annak, hogy legyőzzük a természetes érzékelésen keresztül jövő hitetlenséget, ha imádsággal és böjtöléssel megtagadjuk az érzékszerveinket.
A böjt sok mindent elér. Az egyik legnagyobb haszna, hogy a testi vágyak megtagadása révén a szellemi ember kerekedik felül. A böjt mindig annak az eszköze volt, hogy minden mást kizárva keressük Istent. A böjt nem a démonokat űzi ki, hanem inkább a hitetlenséget. Ezért a keresztény élet minden területére jótékony hatást gyakorol – nem csupán az ördögök kiűzésére.
Igazi erénye abban rejlik, hogy az önmegtagadással megalázzuk magunkat (Zsolt 35,13; 69,10), és ezt a teljes önmegtartóztatáson kívül más módon is elérhetjük. Hasznos lehet a részleges böjt, és az is, ha az időnket vagy a kedvteléseinket szánjuk oda. Mivel azonban az étvágy az ember egyik legerősebb ösztönzője, úgy tűnik, a tápláléktól való tartózkodással érhetünk célt a leggyorsabban. A böjtnek sokkal fontosabb szerepet kellene betöltenie az istenkeresésünkben.
