A cselekedetek nem üdvözítenek

A cselekedetek nem üdvözítenek                                                                                                                           Szeptember 10. 

Márk 11,16: „… és nem engedte, hogy bármit is átvigyenek a templomon.” (RÚF 

MÁRK 11,16 

Csak Márk mutat rá, hogy Jézus nem engedte meg senkinek, hogy bármit is átvigyen a templomon. Márk nem ad magyarázatot arra, hogy miért. Jézus valószínűleg azt akarta, hogy Atyja házát teljesen az imádságnak és Isten szolgálatának szenteljék. Továbbá, akárcsak a szombat esetében, a munka a saját erőfeszítésünket jelképezi, és a saját erőfeszítésünk mindig elmarad attól, amit Isten megkövetel az üdvösség érdekében. Ezért Isten házában nem volt helyénvaló semmi, ami munkának tűnt. 

Mik „a törvény cselekedetei”? „A törvény cselekedete” bármilyen szabály, parancs vagy törvény, amit valaki azért tart be, hogy elfogadást nyerjen és megigazuljon Isten előtt. Más szóval „ a törvény cselekedete” egy önmagunk által teremtett igazság – a saját igazságunk, amit azért kínálunk Istennek, hogy megfeleljünk az Ő normájának és elfogadjon minket. 

A kegyelem evangéliumának radikális kinyilatkoztatására van szükség ahhoz, hogy feladjuk a törvény cselekedeteibe vetett hitet. Az igazság isteni mércéje egyedül ISTEN IGAZSÁGA. Isten úgy tervezte az üdvösséget, hogy kiiktasson minden emberi dicsekedést. Ha az üdvösség részben vagy egészben cselekedetekből származna, akkor az ember dicsekedhetne. Ám a kegyelem és a hit teljesen kizárja az ember kérkedését. Az egyetlen módja annak, hogy valaki elnyerje az üdvösség ajándékát, az, hogy hisz Istenben és abban, amit Ő Krisztus Jézuson keresztül tett. A kegyelemből való üdvösség dicséretet és dicsőséget hoz Istennek. Ha meg tudnánk menteni magunkat – akár részben, akár teljesen –, az a mi érdemünk lenne. Ez azonban nem így van. Minden dicsőség Istené.