A dicséret és imádat ereje

Nincs semmi rossz az Isten dicséretében. Az Írás több ezerszer bátorít erre, sőt meg is parancsolja. Az ok, amiért a farizeusok annyira idegesek lettek, hogy ők nem ismerték el Jézust Istenként. Jézus részéről botrányos lett volna elfogadni az imádatot, ha nem lett volna tényleg Isten. Ez egy újabb bizonyítéka isteni származásának. Csak Lukács jegyzi fel evangéliumában a farizeusok ellenkezését és Jézus erre adott feleletét.

Ez volt Izrael Királyának dicsőséges bevonulása, amit Virágvasárnapként is ismerünk, melyet megprófétáltak és évszázadokkal megelőzően vártak. Az izgalom tetőfokára hágott. Ha az emberek visszautasították volna a dicséretet, akkor a teremtett világ spontán dicséretbe tört volna ki. Egyetlen kőnek sem kellene azt tennie, amire Isten bennünket teremtett. Ha valamennyi szerző leírását összerakjuk a tömeg reakciójának megfogalmazásához, akkor a következőt találjuk: “Hozsánna a Dávid fiának” (csak Máté). “Áldott Ő” (“a Király – Lukács, “Izrael Királya” – János, “aki az Úr nevében jön”.

“Áldott legyen a mi atyánk Dávid királysága, aki az Úr nevében jön.” (csak Márk). “Hozsánna a Magasságban” (Máté és Márk). “Béke a Mennyben és dicsőség a magasságban.” (csak Lukács). Egyedül Isten számára van félretéve az imádat, az ördög mindig ezt kereste. Ha nem tudja magának megszerezni, akkor megpróbálja elfordítani az embereket attól, hogy Istennek adják imádatukat. Ezért történt, hogy a farizeusok, akik Sátán bábjai voltak, azt akarták, hogy az emberek fejezzék be Jézus dicséretét. Ha azt szeretnéd, hogy az ördög ma rettegve fusson el tőled, akkor dicsérd és imádd az Urat teljes szívedből.