A fegyelmezés életet hoz Június 6.
Máté 18,18-19:
„Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (RÚF)
MÁTÉ 18,15-19 A 18. és 19.
versnek sokféle alkalmazása van, de a szövegkörnyezetet figyelembe véve kifejezetten a gyülekezeti fegyelemre vonatkozik. Egyesek talán azt gondolják, hogy a gyülekezeti fegyelem csupán szimbolikus és nincs valódi súlya, Jézus azonban világossá teszi, hogy szellemi téren a Szent Szellem által irányított fegyelmezésnek nagy ereje van. A gyülekezeti fegyelemmel kapcsolatos bibliai parancsok célja az, hogy segítsék a bűnben lévő testvérek helyreállítását és megóvják a Test többi tagját a bűntől. Ha a fegyelmezett személy megbánja a vétkét, ez a cél megvalósult, és nem kell további lépéseket tenni. A gyülekezeti fegyelmezésnek két összetevője van: megvonjuk a közösségünket is és a közbenjárásunkat is. A megfelelő közbenjárás valójában távol tudja tartani a Sátánt, noha az egyén nagy bűnben él. Ez akkor jó, ha az illető arra használja ezt a szabadságot, hogy megbánja a vétkeit és visszatérjen Istenhez. Ha azonban arra használja a bűn zsoldjától való mentességet, hogy még több bűnt kövessen el, akkor eljön az idő, amikor a közbenjárásnak ez a formája már nem hasznos. Ebben az esetben vissza kell vonnunk a Sátán támadásaival szembeni közbenjárást, és ténylegesen meg kell tartanunk az illető vétkeit, hogy ne léphessen tovább anélkül, hogy megtapasztalná a bűn zsoldjaként a halált.(Róm 6,23) Amikor kezdi learatni, amit elvetett, az remélhetőleg arra készteti, hogy visszaforduljon Isten jóságához, amelyet egykor élvezett. Erre a kötésre és oldásra utal ez a vers. A mennyre és a Földre egyaránt hatással van, amit megkötünk és amit feloldunk.