A félelem ellenszere a hit

Akkor ezt mondta nekik: “Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4:40)

A legtöbb ember az élet normális részeként fogadja el a félelmet, de Jézus megdorgálta a tanítványokat a félelmükért. Nem fogadta el normális dologként. Tudjuk, hogy olyanért nem dorgálta volna meg őket, mely meghaladta a képességeiket, ezért a félelem egy döntés. Nem kell félnünk, és Jézus azt is elmondta, hogy miként tehetjük ezt. A félelmet legyőzhetjük, hit által.

Nem szabad érzéketlennek lennünk azokkal szemben, akik félelmet tapasztalnak, sőt nem kell szégyellnünk, ha magunk is átéljük. Mivel a félelem kínozza az embert (1. János 4:18) együtt kell éreznünk másokkal. Azonban, amikor bátorítunk másokat, nem szükséges elfogadnunk azt, nem kell normális dolognak tartanunk. Jézus sem fogadta el normálisként. Egy mai “normál” keresztény azt mondaná a tanítványainak, “Rendben fiúk, tudom hogy éreztek.” Jézus viszont azt mondta: “Mi a bajotok? Miért nincs hitetek?”

Azért élünk jóval alacsonyabb szinten annál, amiért Jézus feláldozta magát, mert Jézusnak és a mai átlag kereszténynek a félelemhez való hozzáállásában különbség figyelhető meg. Meghalt azért, hogy szabadok lehessünk minden gonosztól való félelemtől, ez magában foglalja a szegénységet, a betegséget, a halált, a magányosságot. Számára a boldog és győztes keresztény életen kívül minden abnormális. Azt akarja, hogy szabadon éljünk, félelemtől mentesen.

Jézus világossá tette, hogy a félelem ellenszere a hit. A hit és félelem nem képesek együtt meglenni. Ellenségek és egymás ellen ható erők. Ha a hit erős, akkor ki fogja űzni a félelmet. Ezért rendszeresen építenünk és erősítenünk kell a hitünket Isten Szavának olvasásával, tanulmányozásával. (Róma 10:17.)

Isten jóságába és hűségébe vetett hited legyőzi valamennyi félelmed ma. (Galata 5:6.)

Vélemény, hozzászólás?