A félelem ellenszere a hit

A félelem ellenszere a hit                                                                                                                                                                       Április 25
Márk 4:35-41 Akkor ezt mondta nekik: “Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” 
(Márk 4:40) 
A legtöbb ember az élet normális részeként fogadja el a félelmet, de Jézus megdorgálta a tanítványokat a félelmükért. Nem fogadta el normális dologként. Tudjuk, hogy olyanért nem dorgálta volna meg őket, mely meghaladta a képességeiket, ezért a félelem egy döntés. Nem kell félnünk és Jézus azt is elmondta, hogy miként tehetjük ezt. A félelmet legyőzhetjük, hit által. Nem szabad érzéketlennek lennünk azokkal szemben, akik félelmet tapasztalnak, sőt nem kell szégyellnünk, ha magunk is átéljük.
 Mivel a félelem kínozza az embert (1. János 4:18) együtt kell éreznünk másokkal. Azonban, amikor bátorítunk másokat, nem szükséges elfogadnunk azt, nem kell normális dolognak tartanunk. Jézus sem fogadta el normálisként. Egy mai “normál” keresztény azt mondaná a tanítványainak, “Rendben fiúk, tudom, hogy éreztek.” Jézus viszont azt mondta: “Mi a bajotok? Miért nincs hitetek?” Jézus és a mai átlag keresztény félelemhez való hozzáállásában megfigyelhető különbség az egyik oka annak, amiért jóval alacsonyabb szinten élünk annál, amiért Jézus feláldozta magát. Meghalt azért, hogy szabadok lehessünk minden gonosztól való félelemtől, ez magában foglalja a szegénységet, a betegséget, a halált, a magányosságot.
Számára a boldog és győztes keresztény életen kívül minden abnormális. Azt akarja, hogy szabadon éljünk, félelemtől mentesen. Jézus világossá tette, hogy a félelem ellenszere a hit. A hit és félelem nem képesek együtt meglenni. Ellenségek és egymás ellen ható erők. Ha a hit erős, akkor ki fogja űzni a félelmet. Ezért rendszeresen építenünk és erősítenünk kell a hitünket Isten Szavának olvasásával, tanulmányozásával. (Róma 10:17.) Isten jóságába és hűségébe vetett hited legyőzi valamennyi félelmed ma. (Galata 5:6.)