A halál elvesztette hatalmát November 9.
Mt 27,51-53
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
(Mt 27,52)
Ezt a csodálatos eseményt kizárólag Máténál olvashatjuk. A földrengés minden bizonnyal sok sírról elgördítette a követ Jeruzsálem szomszédságában, és az eltemetett szentek közül sokan feltámadtak halottaikból. Még Jézus halálakor is olyan erő szabadult fel, hogy a halál elvesztette szorítását az általa fogvatartottakon. Jézus feltámadása után ezek a szentek kijöttek a sírjaikból, bementek Jeruzsálembe és sok embernek megjelentek (53. vers). Csak sejthetjük, hogy milyen hatást gyakorolhatott ez az esemény az emberekre! Jézus feltámadása a kereszténységet teljesen különleges helyzetbe emelte. Azelőtt is sok ember jött-ment, miközben néhány kijelentést tett Istenről, vagy új megközelítésbe helyezte a hitet, de egyedül Jézus volt az, aki legyőzte a halált. Ez különlegessé teszi Őt, mindenki más fölé emeli, aki valaha is ezen a földön járt.
Mivel Jézus legyőzte a halált, ezért a félelem és a halál fullánkja eltávolíttatott az életünkből. Az 1. Korinthus 15,55 így ír: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” Mindannyiunknak búcsút kell vennünk az életből eltávozott szeretteinktől, akik a Mennybe mennek. Egy ideig szomorkodunk miattuk, de a halál elvesztette hatalmát felettünk, így szomorúságunk is hamar tovaszáll. A hitetlen emberek számára nincs remény, hogy elhunyt szeretteiket újra viszontlátják, ezért mélyen gyászolnak, és néha véget nem érően szomorkodnak. Veled más a helyzet, mivel hatalmas reménységed van: bizonyosságod, hogy szeretteidet viszontlátod, és velük lehetsz az örökkévalóságban, az Úrral együtt. Bármikor, ha elveszíted a reményed egy átmeneti helyzetben, csak emlékezz meg azokról a „holt” szentekről, akik Jeruzsálemben jártak! Életedben újra hatalmas perspektíva nyílik, és a jelenedre is friss rálátásod lesz.
