A házasság szövetség

A házasság szövetség                                                                                       Augusztus 20. 

Máté 19,9: „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő, és aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.” (KJV) 

MÁTÉ 19,7-9 

Noha a házasságtörés arra vonatkozik, hogy valakinek törvénytelen kapcsolata van egy másik ember házastársával, tágabb értelemben azt jelenti, hogy megszeg, megsért, beszennyez. Izrael megszegte és beszennyezte az Istennel kötött szövetségét. Jeremiás azt mondja: „Júda megfertőzte a földet, és házasságtörést követett el.” (Jer 3,9; KJV) 

A házasságtörés tehát a társak közötti szövetség megszegését is tükrözi. A házasságon kívüli szexuális kapcsolat házasságtörésnek minősül, mert megsérti vagy beszennyezi a házasság szövetségét azzal, hogy bevon egy másik felet, és beviszi ezt a kapcsolatot a házasságba. „Lesznek ketten egy testté.” (Ef 5,31; RÚF) 

A válás szintén megrontja és beszennyezi a házasságot, mert megfosztja az elvált feleket attól a joguktól, hogy hűségesek legyenek a szövetségükhöz. Ha valaki elválik a házastársától (a paráznaságot kivéve), és mással köt házasságot, házasságtörést követ el. Beszennyezett és tönkretett egy Isten által tartósnak és tisztának szánt kapcsolatot. 

Miért van „a paráznaság esetét kivéve”? Jézus nem azt mondja, hogy ha paráznaságról van szó, akkor el kell válnunk, hanem azt, hogy ez az egyetlen eset, amikor a válófélben lévő személy nem bűnös házasságtörésben. Ez azért van így, mert a házasságon kívüli kapcsolatot folytató partner már megszegte a házassági fogadalmat. Eredeti terve szerint Isten a házasságot szentnek, értékesnek, tisztának és tartósnak szánta. A házassági szövetség végleges és visszavonhatatlan elkötelezettség, amelyben a férfi és a nő lemondanak arról a jogukról, hogy önmaguknak éljenek, és együtt lesznek örököstársak az élet kegyelmében. (1Pét 3,7)