A hit mértéke Augusztus 6.
Lukács 17,5: „Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!” (RÚF)
LUKÁCS 17,1-10
Sok igerész beszél a hit különböző fokairól. A Biblia azonban azt is kijelenti, hogy Jézus növekedett bölcsességben. (Lk 2,52) Ez minden bizonnyal arra utal, hogy természetes értelme egyre többet merített Isten tökéletes bölcsességéből, amely már a születésekor benne volt. Így növekszünk a hitben is.
Az üdvösség elnyerésekor a hívő megkapja Isten természetfeletti hitét. Magának Istennek a hitét (nem emberi hitet) kellett igénybe vennünk, hogy elhiggyük az evangéliumot. (Ef 2,8) Ez a hit Isten Igéjének hallásán keresztül jut el hozzánk (Róm 10,17), és amint újjászületünk, a Szellem maradandó gyümölcse lesz bennünk.
Minden hívő ugyanannyi hitet kap a megtérésekor, de nem minden hívő használja azt, amit Isten adott neki. Ezért helyes a hitben való növekedésről és nagy vagy kicsiny hitről beszélni, de fontos megérteni, hogy itt arról van szó, hogy mennyi hitet használunk vagy nyilvánítunk ki, nem pedig arról, hogy mennyi hitet kaptunk. Minden hívő a hitnek ugyanazt a mértékét kapta.
Jézus példája a mustármagról alátámasztja azt az igazságot, hogy a hitünk elegendő, ha a hitetlenség gátja nélkül gyakoroljuk. Ezután egy példázattal folytatja az urát szolgáló szolgáról, hogy bemutassa, nem a hitünkkel van a probléma, hanem inkább a használatával. Arra használjuk, hogy magunkat szolgáljuk, nem pedig az Urunkat, Istent.
Hitben élni nem olyan különleges dolog, amit csak a „szuperszenteknek” kellene tenniük. Az Úr elvárja, hogy minden gyermeke a hitben való természetfeletti életet élje. Mindent megadott neked, amire szükséged van ehhez, csak hagyd, hogy rajtad keresztül éljen!