A hit olyan, mint az izom Szeptember 13.
Máté 21,26: „Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” (RÚF)
MÁTÉ 21,23-27
A Példabeszédek 29,25 azt mondja: „Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.” (EFO) Ezek az emberek csapdába akarták ejteni Jézust a szavai által, de nem tudták, mert Ő bízott az Úrban. Jézusnak könnyű volt felülkerekedni rajtuk és elkapni őket, mert féltek az emberektől. (Jn 5,44)
Jézus már rámutatott, hogy mindent azért cselekedtek, hogy az emberek lássák őket. (Mt 6,5) Valójában nem Isten tetszésére törekedtek, hanem minden vallásos cselekedetüket az emberek dicséretéért gyakorolták. Egy olyan ember, akit megkötöz a másoktól való félelem, hiába próbálja megfélemlíteni azt, aki teljesen az Úrban bízik.
Amikor Dávid Góliáttal harcolt (1Sám 17), mindenki kigúnyolta azért, mert hitte, hogy győzhet. Góliát óriás volt, ő meg csak egy kistermetű fiú. Dávid azonban mondott valami nagyon fontosat a saját védelmében. Az 1Sámuel 17,34-37-ben kijelentette, hogy nem ez az első alkalom, amikor Istentől függ, hogy győzelmet arasson valami nála nagyobb fölött. Már megölt egy oroszlánt és egy medvét puszta kézzel. TUDTA, hogy Isten segítségével legyőzheti Góliátot. A hitet úgy kell edzeni, mint egy izmot. Akik a verseny napjáig várnak az edzés megkezdésével, veszíteni fognak. Ez nem így működik sem a természetes világban, sem a szellemiben.
Miről szól az élet? Mi a célja az ember létezésének? Mit lehet nyerni az életben? Miért élnek az emberek? Amikor azt mondjuk, hogy „ez és ez az életem”, akkor úgy értjük, hogy az egész figyelmünk, fókuszunk és életcélunk az adott személyre irányul és körülötte forog. Ehhez hasonlóan teljesen Krisztusra és az Ő életére kell összpontosítanunk. Az igazi életet csak Krisztusban lehet megtalálni. Nem a tekintélyben, a vagyonban, a hírnévben vagy különféle dolgokban, hanem egyedül abban, aki az élet: Jézus Krisztusban.