A kárpit kettéhasadt

A kárpit kettéhasadt December 9.

Lukács 23,45: „A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.” (RÚF)

LUKÁCS 23,45

Az itt említett kárpit a mennyezettől a padlóig, faltól falig ért, és elválasztotta a templomban a szentek szentjét a szent helytől. Salamon temploma 30 könyök magas volt (1Kir 6,2), de az első századi történész, Josephus írásai szerint Heródes 40 könyökre emelte a magasságát. Ezért attól függően, hogy milyen szabványt használunk a könyök átszámítására (bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy egy könyök pontosan hány centiméter), ennek a kárpitnak a magassága valahol 20 és 30 méter között volt. Lényeges, hogy a kárpit felülről az aljáig kettéhasadt. (Mt 27,51; Mk 15,38) Egyetlen ember sem szakíthatta volna szét így. Egyértelműen Isten tette. Az az időpont, amikor a kárpit kettéhasadt, pontosan megegyezik Jézus halálának pillanatával.

A Zsidó levél 9,1-9 szerint a kárpit elválasztotta a szentek szentjét, vagyis Isten lakóhelyét a templom többi részétől, ahol az emberek laktak. Ez azt jelentette, hogy a bűn elválasztotta az embert Istentől. (Ézs 59,1-2) Kizárólag a főpap léphetett be a kárpit mögé, ráadásul évente csak egyszer. (2Móz 30,10; Zsid 9,7) Ez Krisztust jelképezte, aki bement Isten jelenlétébe és engesztelést végzett értünk. Abban a pillanatban, amikor Krisztus meghalt, a kárpit kettéhasadt, jelezve, hogy az áldozat megtörtént, és nincs többé elválasztódás Isten és ember között. Jézus kettéhasította a kárpitot, vagyis az Ő testét (Zsid 10,20), és új utat nyitott Istenhez Önmagán keresztül.

A kárpit kettéhasadt

Kapcsolat

KÖSZÖNJÜK ADOMÁNYÁT!