A kárpit kettészakadt

A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. (Lukács 23:45)

A kárpit (függöny) a plafontól a padlóig ért, faltól falig, és elválasztotta a Szentek Szentjét a Szenthelytől Salamon Templomában. A Templom 30 könyök magas volt (1. Királyok 6:2), de Heródes 40 könyökre növelte a méretét Josephus leírása szerint, aki az első században élt történész volt. Ennélfogva a kárpit magassága- attól függően, hogy milyen váltószámot alkalmazol a könyök átváltására, mivel némi bizonytalanság van – 18-24 méter között lehetett.

Nagyon fontos, hogy ez a kárpit a tetejétől szakadt szét az aljáig. (Máté 27:51; Márk 15:38.) Egyetlen ember sem képes így széthasítani egy függönyt. Határozottan Isten volt az, aki ilyen módon hasította szét a kárpitot. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a kárpit kettészakadásának időpontja pontosan Jézus kereszthalálának idejére esett.

A Zsidó 9:1-9 szerint a kárpit a Szentek Szentjét – Isten tartózkodási helyét- elválasztotta a Templom többi részétől, ahol az emberek tartózkodtak. Ez azt fejezte ki, hogy az emberiség el volt választva Istentől – a bűn által. (Ézsaiás 59:1-2.) Csak a főpap mehetett a kárpiton keresztül, évente egy alkalommal. (2. Mózes 30:10; Zsidó 9:7.) Ez a Messiást jelképezte, akinek be kellett lépnie Isten jelenlétébe értünk, és engesztelést kellett végeznie bűneinkért.

Jézus halálának pillanatában a kárpit kettészakadt, kijelentve ezzel, hogy az áldozat megáldoztatott, és többé már nincs elválasztottság közted és Isten között. Jézus elhasította a kárpitot, azaz saját testét (Zsidó 10:20), és megnyitotta az utat az Atyához, saját magán keresztül – azt az utat, amin ma jársz. Örvendezz és vigadj ebben a kijelentésben!

Vélemény, hozzászólás?