A kárpit kettészakadt

A kárpit (függöny) a plafontól a padlóig ért, faltól falig, és elválasztotta a Szentek Szentjét a Szenthelytől Salamon Templomában. A Templom 30 könyök magas volt (1Kir 6,2), de Heródes 40 könyökre növelte a méretét Josephus leírása szerint, aki az első században élt történész volt. A kárpit magassága – attól függően, hogy milyen váltószámot alkalmazol a könyök átváltására, mivel némi bizonytalanság van – 18-24 méter között lehetett.

Nagyon fontos, hogy ez a kárpit a tetejétől szakadt szét az aljáig (Mt 27,51; Mk 15,38). Egyetlen ember sem képes így széthasítani egy függönyt. Határozottan Isten volt az, aki ilyen módon hasította szét a kárpitot. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a kárpit kettészakadásának időpontja pontosan Jézus kereszthalálának idejére esett. A Zsidó 9,1-9 szerint a kárpit a Szentek Szentjét – Isten tartózkodási helyét – elválasztotta a Templom többi részétől, ahol az emberek tartózkodtak. Ez azt fejezte ki, hogy az emberiség el volt választva Istentől – a bűn által (Ézs 59,1-2).

Csak a főpap mehetett a kárpiton túl, évente egy alkalommal (2Móz 30,10; Zsid 9,7). Ez a Messiást jelképezte, akinek be kellett lépnie Isten jelenlétébe értünk, és engesztelést kellett végeznie bűneinkért. Jézus halálának pillanatában a kárpit kettészakadt, kijelentve ezzel, hogy az áldozat megáldoztatott, és többé már nincs elválasztottság közted és Isten között. Jézus széthasította a kárpitot, azaz saját testét (Zsid 10,20), és megnyitotta az utat az Atyához, saját magán keresztül – azt az utat, amin ma jársz. Örvendezz és vigadj ebben a kijelentésben!