Március 9. – A kegyelem ereje

Máté 9:9-10; Márk 2:14-15; Lukács 5:27-29

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: “Kövess engem!” Az felkelt, és követte őt. (Máté 9:9)

Amikor először Jézushoz jövünk, lehetetlen megismernünk mindent, ami az Ő követésével járni fog. Nincs semmi okunk arra, hogy féljünk attól, hogy teljes mértékben odaszánjuk magunkat számára, mivel az Ő ellenállhatatlan szeretete és gondoskodása nyilvánvaló számunkra, amikor csak a keresztre pillantunk. Mindent el tudunk hagyni, hogy Őt követhessük! Amikor meghozzuk ezt a döntést, Ő elkezd rajtunk keresztül élni, és olyan erőt találunk, ami nem a sajátunk, és bármely próbához elegendő, amellyel találkozunk. (Galata 2:20.) Ezt az erőt Isten kegyelmének hívjuk.

A rajtunk keresztül élő Krisztus a titka a győzelmes keresztény életnek. Nem az, hogy Jézusért élünk, hanem az, hogy Jézus él rajtunk keresztül. Ennek az egyszerű igazságnak a meg nem értése a gyökere a törvényeskedés minden formájának, illetve a teljesítmény-központú mentalitásnak. A törvény a külső emberre fókuszál, és azt mondja nekünk, amit tennünk kell. A kegyelem a belső emberre fókuszál, és azt mondja el, amit Jézus már elvégzett. Amikor arra fókuszálunk, amit meg kell tennünk, akkor a törvény alá helyezzük magunkat, de amikor arra fókuszálunk, amit Krisztus tett, akkor az Ő kegyelmének természetfeletti erejében járunk.

A keresztény életet nem pusztán nehéz élni, egyszerűen lehetetlen saját emberi erőnkre alapozva. Az egyetlen módja, hogy olyanok lehessünk, mint Jézus, és az Ő munkáit végezhessük, ha engedjük Őt rajtunk keresztül élni. Ahogy a gyökér élete a talajban van, az ág élete a szőlőtőben, a hal élete a tengerben, az igazi életed a Jézussal való egységben találod meg.