A kereszted

Azután így szólt mindnyájukhoz: “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. (Lukács 9:23)

Az önmegtagadás fontos része a keresztény életnek. Jézus életét áldozta értünk, és azt parancsolta, hogy haljunk meg önmagunknak, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit számunkra biztosított. Úgy tehetjük ezt meg, hogy először is elismerjük, nem vagyunk képesek saját erőfeszítéseinkkel megmenteni magunkat, ezért Istenben bízunk, nem pedig önmagunkban. Saját bölcsességünk helyett Isten bölcsességét és vezetését keressük naponta az életünkben.

Az önmegtagadás csak akkor helyes, ha azért tagadjuk meg magunkat, hogy Jézust és az Ő akaratát emeljük fel az életünk valamely területén. Némelyek vallást gyártottak az önmegtagadásból, örömet találva abban, hogy magukat megtagadják, de nem Jézust helyezik a középpontba. Ez pedig törvényeskedésbe és kötelékekhez vezet, amit Pál “maga választotta istentiszteletnek” nevez. (Kolosszé 2:23.) Nem pusztán megtagadni kell önmagunkat, hanem az önmegtagadás mellett felvenni a keresztet és Jézust követni.

A kereszt az, ahol Jézus meghalt. A kereszted azokból a körülményekből és az élet adta nehézségekből áll, amelyek lehetőséget adnak számodra, hogy minden egyes nap meghalj magadnak. Ezek nem betegséget és nélkülözést jelentenek, melyekért Jézus engesztelése megváltást hozott, hanem inkább olyan dolgokat, mint például az üldöztetés, vagy a folyamatos harc a test és az újjászületett szellemed között. A kereszt, amelyet ma hordasz az, hogy felveszed Isten Igéjét (amely az Ő akarata) és saját akaratod fölé emeled minden élethelyzetedben, amellyel találkozol.