A mennyei kenyér   

A mennyei kenyér                                               Május 11. 

János 6,34: „Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (RÚF) 

JÁNOS 6,31-35 

Ezek a zsidók valószínűleg azt várták, hogy Jézus mannát fog rájuk hullatni, ahogyan Isten tette egykor a pusztában. Végül is, aki ötezer embert meg tud vendégelni egyetlen kis ebéddel, az mannát is elő tud teremteni. Még mindig a fizikai táplálékra gondoltak. 

A manna szó szerint azt jelenti: Mi ez?. „Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az.” (2Móz 16,15; RÚF) A manna tápláló eledel volt, amely minden reggel megjelent a földön, röviddel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból és megkezdték negyvenéves vándorlásukat a pusztában. Mózes azt mondta, hogy „ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül”. 

Az Úr mennyei kenyérnek nevezte, amikor Mózessel beszélt. Kicsi és kerek volt, mint a koriandermag, és fehér vagy sárgás színű, mint a bdellium. Miután az emberek összegyűjtötték, kézimalomban megőrölték, vagy mozsárban megtörték, és serpenyőben sütve pogácsát készítettek belőle. Olyan volt az íze, mint a mézzel vagy friss olajjal készült ostyának. Minden reggel össze kellett gyűjteni és még aznap el kellett használni, különben megbüdösödött és megkukacosodott. A hatodik nap kivétel volt. Össze lehetett gyűjteni szombatra, és nem romlott meg. (2Móz 16,22-26) 

A zsidók valódi kenyérdarabkák megjelenését várták, ami nagy csoda lett volna, de jelentéktelen ahhoz képest, hogy Isten megjelent testben. (1Tim 3,16) Isten legnagyobb csodájával beszéltek, de vakok voltak rá. Sokszor olyan elszántan keressük Istent egy-egy területen, hogy megfeledkezünk a legnagyobb csodáról, amit Isten a Fián keresztül adott nekünk: a szeretetről és a megváltásról.