A negatívumok pozitívumokká válnak 

A negatívumok pozitívumokká válnak                                                                       Július 25. 

Lukács 15,18: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” (RÚF) 

LUKÁCS 15,18-19 

Ez egy jó példa az igazi bűnbánatra. Ez a fiú nem hivatkozott a saját jóságára, nem próbálta igazolni a tetteit, hanem megalázta magát és az apja irgalmához folyamodott. Mi sem közeledhetünk Istenhez önigazultsággal, hanem meg kell aláznunk magunkat, teljes hitünket a Megváltóba kell vetnünk, és meg kell térnünk gonosz útjainkról. (2Krón 7,14) Ez az igazi megtérés. A megtérés magában foglalhatja az Isten szerinti szomorúságot, de a szomorúság nem mindig foglalja magában a megtérést. A megtérés egyszerűen a gondolkodásmód megváltozatása, amelyet ennek megfelelő cselekedetek kísérnek. 

Van Isten szerinti és nem Isten szerinti szomorúság. Az Isten szerinti szomorúság megtérésre vezet. A nem Isten szerinti, vagyis a világ szerinti bánat csak tönkretesz. Kultúránk elutasít minden „negatív” érzelmet. Isten azonban képessé tett minket a negatív érzelmekre, és ezeknek megvan a megfelelő helyük. Az embereknek rosszul kellene érezniük magukat a bűn miatt. Bánkódnunk kellene a bukásaink miatt. Ennek azonban megtéréshez kell vezetnie. Amikor aztán megbocsátást nyerünk, a szomorúságunkat az Úrra kell vetnünk. (Ézs 53,4) 

Azoknak a szomorúsága, akik nem fordulnak Istenhez, csak halált hoz. 

Azért bánkódnak a helyzetük miatt, mert nem fordultak Istenhez (ez a megtérés). A keresztényeknek csak addig kell szomorkodniuk, amíg meg nem térnek. Miután megtértünk, el kell fogadnunk a bűnbocsánatot és a megtisztulást, amely Krisztus által már a miénk. (1Jn 1,9) Az a pozitív változás, amelyhez a szomorúságunk vezetett, mássá teszi a hozzáállásunkat mindazokhoz a dolgokhoz, amelyek szomorúságot okoztak. A negatívumok Jézus által pozitívumokká válnak.