A remény legyőzi a bánatot Augusztus 27.
1Thessz 4,13-18
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől,
és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
(1Thessz 4,13)
Az elhunyt szeretteikkel való találkozás reménysége a hí vőket egészen más helyzetbe hozza, mint azokat, akiknek nincs ez a reményük. A halál a nem hívő ember számára egy végső állapot. Az élők és holtak közötti távolságot nem lehet áthidalni, és aki meghalt, az örökre elveszett. Az örökkévalóság pedig hosszú idő… A hívő számára a halál csupán átmeneti elválasztást jelent azoktól a szeretett személyektől, akik maguk is hívők. Az a reménységünk, hogy újra találkozunk a mennyben, és örökké Isten dicsőségében fogunk együtt élni.
Ez a reménység lefegyverzi a nem hívők vigasztalhatatlan szomorúságát. Egy keresztény is elveszítheti azt, aki meghal, de nem ugyanaz a reménytelen bánat száll rá, mint amit a nem hívő tapasztal meg. Ez a fajta bánat halált eredményez (2Kor 7,10), egy szeretett sze mély halála az élőket is összetörheti. Az egymástól való elszakadás érzését bárki képes kezelni, ha tudja azt, hogy nem végleges. Látjuk, ahogy gyermekeink elmennek az isko lába, mi dolgozni indulunk, barátaink pedig vakációzni. Nem lenne lo gikus, ha úgy szomorkodnánk, mintha az említett személyek meghaltak volna, mivel csupán rövid időre vannak távol tőlünk.
Hasonlóképpen azok, akik hisznek a feltámadásban, és bizonyosak abban, hogy az Is tennel örökké együtt leszünk a mennyben, tudják, hogy ismét találkozni fognak szeretteikkel. Légy biztos benne, hogy minden helyzetet a reménységen ke resztül szemlélsz! Ahogy a szeretett személy elvesztését követő bánat elhalványul annak reményében, hogy ismét találkozol vele, a minden napi élet nyomásai is csökkennek a remény miatt, hogy Isten ígéretei igazak. Az életedben minden negatív helyzet csak átmeneti!
