A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. (Róma 12:12)
A remény az, ami örömöt okoz számunkra, mégis az 1. Péter 1:8 szerint “őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.” Akkor tehát mi miatt örvendezünk, a hit vagy a remény miatt? A válasz az, hogy mindkettő miatt. A remény csupán jövő idejű hit. A remény nem más, mint hinni Istenben valami olyanért, ami nem látható még a jelenben. A hit pedig bizalom Istenben, hogy valamit láthatóvá tesz a jelenben (Zsidó 11:1), de a remény olyan hit, ami egy jövőbeni beteljesedésre tekint. Ha tényleg hiszünk Istenben, hogy Ő betölti a reménységünket, akkor örvendezni fogunk.
Ha én megígérném neked, hogy mától számítva egy év múlva egymillió dollárt helyezek el a bankszámládon, és te ezt elhiszed, akkor örvendeznél ebben a reményben. Hasonlóképpen, ha valóban elhiszed azokat az ígéreteket, melyeket Isten ad neked, akkor örvendezni fogsz ebben a reménységben. Aki nem örvendezik, az nem hisz abban, amit remél.
A várakozásteljes öröm biztos jele a reménynek. Ahogy a valódi aranyat képes vagy megkülönböztetni az annak látszó fémektől jellegzetességei alapján, a valódi reményt is megkülönböztetheted az öröm alapján. Ha nincs jelen az öröm, akkor valódi reménység sincs.
Érzelmeink olyanok, mint a kutya farka. A farok nem maga a kutya, de biztosan megmondhatod, hogy mi zajlik a kutya belsejében, ha a megfigyeled a farkát. Sokat megtudhatsz magadról, ha ellenőrzöd az érzelmeid. Örvendezel jelenleg? Ha van bibliai értelemben vett reményed, akkor örvendezni fogsz!