A
mélyen felsóhajtott kifejezésre használt görög szó heves bánkódást, nem hallható imát vagy nyögést jelent. Ez a Szent Szellem közbenjárása kimondhatatlan fohászkodással. Egyes Szellemmel telt keresztények szerint ez olyan nyögést, sóhajtozást jelent, amit nem lehet beszéddel kimondani, és a nyelveken szólásra utal. Ám valójában egyfajta közbenjárásra vonatkozik, ami különbözik a nyelveken szólástól.
A János 11,33-ban és 38-ban Jézus kétszer is felsóhajtott Szellemben, és azokban az esetekben nem hangzottak el szavak. Ez pontosan az volt, amit a Biblia állít: fohászkodás a Szellemben. Mindenki megtapasztalja ezt, akiben lakozást vesz a Szent Szellem. Pál erre utalt a Galata 4,19-ben, amikor a galatákért való vajúdásról beszélt. A Szent Szellem nyögése nem csupán a bánat, hanem a harag és az ellenállás nyögése is a Sátán eszközeivel szemben. A keresztények ezt sokszor nem ismerik fel, pusztán a saját szomorúságuknak gondolják a helyzet miatt. Ez azonban a Szent Szellem, aki velünk együtt szeretne közbenjárni a problémáinkért.
Jézus a Szent Szellem szolgálatára támaszkodott. A János 11,33 és 38 azt mondja, hogy kétszer is felsóhajtott a Szellemben, amikor feltámasztotta Lázárt a halálból. Milyen gyengesége volt Jézusnak, amiért szüksége volt a Szent Szellem szolgálatára? Nem volt bűne, de valóban volt egy gyengesége: a természetes értelme.
Még egy bűntelen emberi elme sem tudta felfogni, hogyan lehet feltámasztani valakit a halálból négy nap után. Ha Jézusnak szüksége volt a Szent Szellem segítségére, amikor nem tudta, hogyan imádkozzon, akkor ez minden bizonnyal a Szent Szellem fontos szolgálata az életünkben.
