A szeretet az első     

A szeretet az első                                                                                              Október 14. 

János 13,35: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (RÚF) 

                                                                                                                 JÁNOS 13,35 

 Jézus nem azt mondta, hogy mindenki a tanításunkból, a szertartásainkból vagy a bűn iránti gyűlöletünkből fogja megtudni, hogy az Ő tanítványai vagyunk, vagy akár abból, ahogyan kifejezzük az Isten iránti szeretetünket. Teljesen egyértelműen kijelentette, hogy az egymás iránti szeretetünk az egyetlen ismertetőjegy, amiből a világ az Ő követőiként azonosít minket. Ezen az éjszakán az Úr ugyanezzel a gondolattal imádkozott Atyjához: „hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21; RÚF) Krisztus teste egyedül Isten szeretete által lehet egy, ahogyan az Atya és Jézus is egy. 

Jézus szerint a hívők egysége, amely csak az őszinte isteni szeretet révén valósulhat meg, az egyház legnagyobb evangélizációs eszköze. A korai gyülekezetnek nem voltak olyan hatalmas szervezeti egységei, mint napjainkban, és nem volt képes eljutni a világ bármely pontjára néhány óra alatt. Arányaiban közel sem költöttek annyi pénzt az evangélium terjesztésére, mint mi. A thesszalonikai pogányok azonban azt mondták Pálról és társairól: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek.” (ApCsel 17,6; RÚF) Kevesebb mint harminc év alatt elérték az akkor ismert világot az evangéliummal. Mielőtt egyáltalán teljesíthetnénk a Máté 28,19-20-ben szereplő nagy megbízatást, a szeretetnek meg kell újulnia a gyülekezetben, a tanításnak és a szokásoknak pedig háttérbe kell kerülniük az egymás iránti szeretethez képest.