A tanító Szent Szellem Június 8.
János 7,15: „A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?” (RÚF)
JÁNOS 7,14-15
Jézus kinyilatkoztatás útján kapta a bölcsességét és az ismeretét; közvetlenül Isten Szellemétől, nem pedig emberi tanítások által. Jézus tanult, de nem emberektől. A Szent Szellem volt a tanítója. Jézust meg kellett tanítani Isten dolgaira. Ez ellentmond a Kolossé 2,3-nak, miszerint Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Ha Jézus a testté lett Isten, miért kellett tanulnia, miért kellett tanítani? Ám e látszólag ellentétes kijelentések összhangban vannak egymással: Jézus szellemi embere 100%-ban Isten volt, Isten minden bölcsessége és ismerete benne volt, de mindez természetes testben nyilvánult meg. Nem volt bűnös test, de mégiscsak test volt, és tanítani kellett. Jézust nem ember tanította, hanem a Szent Szellem közvetlen kinyilatkoztatás révén. Az ismeret Benne volt, de elő kellett hozni.
Az újjászületéskor az újjászületett ember szelleme „Teremtőjének képmására állandóan megújul az ismeretben”. (Kol 3,10; KJV) „Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Kor 2,16; RÚF) „Kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.” (1Jn 2,20; KJV) Mindez valóságos a szellemi emberünkben. Ám ahogyan Jézusnak tanulnia kellett, úgy nekünk is a szellemünkből kell előhoznunk ezt a bölcsességet és ismeretet, és meg kell vele újítani az értelmünket. (Róm 12,2) Ez a Szent Szellem egyik legfontosabb szolgálata a hívők felé. Az újjászületés révén Krisztus értelme van a szellemi emberünkben, és folyamatosan növekszünk a bölcsességben azáltal, hogy a szellemünkben lévő ismeretből merítve megújítjuk (átprogramozzuk) az értelmünket. Ezt a bölcsességet hit, az Igében töltött idő és imádság által kell előhívnunk.