A testté lett Jézus Október 21.
János 14,28: „Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.” (RÚF)
JÁNOS 14,28
Jézus olyan világosan kijelentette az Atyával való egységét, hogy nem egyszer vádolták istenkáromlással. Annak a kijelentésnek, hogy az Atya nagyobb Jézusnál, összhangban kell állnia más állításokkal, nem pedig ellentmondania azoknak. Ennek a megértéséhez ad kulcsot a Filippi 2,6-8, ahol Pál kijelenti, hogy Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megalázta magát és szolgai formát vett fel, vagyis emberré vált. Isteni természetében Jézus egyenlő volt Istennel, de emberi mivoltát tekintve kisebbé lett az Atyánál. Amikor emberré lett, semmit sem veszített el istenségéből, de testbe öltöztette és alárendelte az ebből fakadó korlátoknak. Ebben az értelemben az Atya nagyobb volt Jézusnál.
Jézus az örökkévaló Isten, aki úgy döntött, hogy emberré lesz és a saját vérének áldozatával megvált minket. Amikor emberré lett, a szellemében még mindig száz százalékig Isten volt, ám a fizikai teste száz százalékban emberi volt. A teste bűntelen volt, de hús-vér test, kitéve azoknak a természetes dolgoknak, amelyeket mindnyájan megtapasztalunk. Az ember Jézusnak növekednie kellett bölcsességben és testben. Amikor Jézus megszületett, a természetes értelme nem tudott mindent. Meg kellett tanulnia beszélni, járni, enni stb. Meg kellett tanulnia, hogy Ő a testben megjelent Isten, és ezt hit által el kellett fogadnia. Természetes értelme egyre jobban a tudatára ébredt annak, hogy ki Ő. A szellemében bizonyosság volt, de a fizikai értelmének hittel kellett átvennie – ugyanúgy, ahogy mi is hiszünk abban, hogy kik vagyunk szellemben. Jézus úgy értette meg isteni mivoltát, hogy hit által megismerte és elfogadta. Kinyilatkoztatás és megismerés révén kellett a tudatára ébrednie valódi identitásának. Velünk is ugyanez a helyzet.